Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935. Rendkívüli közgyűlés
1935. szeptember
26 rejutást éreznek. Hiszen ezzeí a választással a protestáns múltnak szakavatottja lett püspök s meleg szívű és misszionárius lelkű egyházi vezér ad példát. Mint tudós a múltnak, mint énekmondó a jelennek, mint misszionárius a jövőnek dolgozik, hogy minden munkájával protestáns értékeket termeljen. Ezekre az értékekre s a protestantizmusra általában nemcsak az egyháznak, hanem a nemzetnek is szüksége van s a nemzeti szellem integritásának legszörnyűbb csorbítása volna a protestantizmusnak gyengítése, mert a magyar nemzet csak velünk és általunk lehet egész, lehet egységes és lehet boldog. Az uj püspökre s minden munkájára Istennek áldását kéri. D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök hármas minőségben szól. Mint a legnagyobb egyházkerület képviselője szól a csonka kerület püspökéhez, akinek egyházkerülete csonkasága felett érett sajgó fájdalmát annál is inkább együttérzi, mert saját kerületét is kegyetlen megcsonkítás sújtotta. De benne is, új püspöktársában is él s csüggedetlenül éljen is a remény, az élniakarás s a megcsonkított egyházkerületek integritásának rendületlen hite. Kívánja, hogy püspöktársa érje meg egyházkerülete régi határainak visszaállítását! Mint a Magyarországi Evangélikus Lelkészek Egyesületének elnöke nemcsak saját, hanem valamennyi lelkésztestvér nevében is köszöni azt a pazar bőkezűséget, amellyel a lelki javakat sokoldalú tevékenykedésének minden mezején a közjavára szerteszórta s ezzel ís betöltötte az Úr parancsát: „Ingyen vettétek, ingyen adjátok!" Ezért a pazarlásért övé lelkésztestvéreinek szeretete és hálája. Ezért is tekintenek reá nemes büszkeséggel. Mint barát szeretettel tekint vissza a negyven esztendős múltra, amikor együtt indultak el a lelkészképzés magasztos hivatásának útján. Tudja, milyen s mennyi kiváló értéket halmozott fel s hoz magával. Kívánja, hogy püspöki tevékenysége ezeknek az értékeknek érvényesítésével legyen áldása egyházkerületének és egyetemes egyházunknak. D. Kapi Béla püspök a Dunántúli egyházkerületnek, az egész Dunántúlnak, mint szülőföldnek, a soproni evang, líceumnak, a gyülekezeteknek, a Luther Társaságnak s a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak, amelyek valamennyien büszkeséggel magukénak vallják Kovács Sándort, imádkozó lelkét hozza az új püspöknek, hogy úgy érezze, m ntha édesanyja helyezné fejére áldó kezét. Sajátságosaknak látszanak a körülmények, amelyek között püspök lett, mert egyedülálló eset, hogy lelkészi szolgálat nélkül kerüljön valaki püspöki székbe. De csak látszanak, mert valójában alig fejtett ki valaki nagyobb lelkészi tevékenységet Kovács Sándornál, mert néki gyülekezete az egész ország és méltán emlékeztet Bornemisza Péter szuperitendesre, aki igehirdető, misszionárius, tollforgató és vallástevő volt egy személyben. Mindez Kovács Sándor is. Maradjon ugyanaz mindegyik a püspöki székben is s akkor élete és munkája ezentúl is mindig áldást jelent egyházunkra és hazánkra. Józan Miklós püspöki vikárius az unitárius egyház üdvözletét tolmácsolja. Jól esik — úgymond — itt lennie az atyai házban s hozni a
