Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935. Rendkívüli közgyűlés

1935. szeptember

23 meiy kezdettől fogva a tartalmi értékelés utján jár és semmit nem vet el pusztán a régiség, semmit nem fogad el pusztán az újság okán, a győzelem nem lehet kétséges. A napfogyatkozások nem tartanak örökké, s minden élő lény, még a parányi fűszál is a nap felé fordul és világától várja parányi élte gyarapodását. A sivatag folyója előtör az eltemető homoktorlasz alól. Hiszek egyházam isteni küldetésében, de ép úgy hiszek nemzetem isteni küldetésében is; e hitemtől még gyakran ismétlődő ostorozásunk és kereszthordozásunk sem tántorít el, — hiszen Isten még egyszülött fiát is kereszthordozásra Ítélte. „Szereti, a kit megdorgál és megostorozza» a kit fiává fogad." Vannak nagy történelmi célok, amelyeket csak szenvedés árán lehet elérni. Az emberi nem megváltásának is a legszentebbnek szenvedése és halála volt az ára. E szenvedésből tüneményes hódító hatalom és erkölcsi fenség sugárzik. A magyarság mint egy kis vándorra; jelent meg Európa szivében, de a rábízott küldetéshez való hűség magasabb erkölcsi szintre emelte és a beköltözött nagyobb műveltségű népek franciák, olaszok, spanyolok, németek örömest lettek magyarokká, mert érezték, hogy ezáltal felsőbb értékszintbe jutnak, mintegy megszentelődnek a magyarság történelmi küldetésének szolgálata révén. Nemzetünknek nem volt szüksége soha a hatalom beolvasztó erejére, mert elvégezte azt szellemi és erkölcsi fajsúlya. Szabadon és nyugodtan bocsátotta a legmagasabb méltóságokba és hatalmi őrhelyekre a jövevény népek fiait, lehettek nádorok, prímások, miniszterek; a királyság az utolsó századokban a törzsökös magyarnak is elérhetetlen cél volt. Ez a lélek él most is bennünk. Az egyházban tiszteljük az anyanyelv jogát, — de tiltakozunk minden törekvés ellen, mely az anyanyelv jogának örve alatt békétlenséget szit gyülekezeteinkben, amikor a határon átsurrant felelőtlen elemek zavarják az egyházi élet tiszta vizét. Ahol a nemzeti egység megbontása nyelvi jelszavakkal nem sikerül, jönnek, mint „hivő" szekták, juhoknak ruhájukban, de belől ragadozó farkasok. Ahol ez is kudarcot vall, megpróbálják a családi béke megbontását, éket ütnek a különböző vallású házastársak közé, akik előbb szeretetben éltek. Sokféle Jákób jár közénk áltató, hitegető szóval, de a kezek mindig és mindenütt ugvanannak az Szsaunak a kezei. Mi itt állunk a gáton, — az ige fegyverével, — de teljesen csak állami törvény biztosithatja a családi békét, mely a nemzeti belső béke és a szeretetegység alapja. Családvédelem nélkül egységbe forrt nemzet helyett szétzilált, gyűlölködő, atómokra töredezett eszménytelen néptörmeléket talál itt az eljövendő próbatétel és küzdelem vészterhes ideje. Voltaképen ez az ellenséges szövetség célja. Ha mi magunk nem tudunk egylelkű nemzetté válni, ami nélkül nemzeti jövőnket nem építhetjük föl, hasztalan rimánkodunk Istenhez, hogy adja vissza hazánk egységét. Vajha megszállna bennünket e helyütt, a szécsényi sík és a romhányi öreg hárs között a nagy Rákóczi lelke és szembenálló harcos felekből születnénk