Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

/ ä térdig érő hosszú hajnak volt a nagy divatja, a maga megcsodált, szinte bokáit verdeső arany szőke haját levágatta, 50 frankért eladta s az egész pénzt nagybeteg édesapja gyógyítására fordította. A sámsonházai dombhátú temető egyik frissen hantolt sírja felett is ott áll egy láthatatlan szobor egy fehér-ruhás ember s rajta az irás: »A hős!« Mi most lelkünkben meghatott érzések közt állunk meg e szobor tövében, hálás szívvel szórjuk sírhantjára az emlékezés virágait s így mondunk köszönetet, ami fehér-ruhás emberünknek azért, hogy megtanított minket győzni az élet apró csatáiban s ezzel megmutatta nekünk az utat, amelyen mi is elnyerhetjük a győzelmet hirdető fehér ruhát. II. Gyászoló Testvéreim! »Nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből*... igéri Üdvözítőnk a fehér-ruhás győztesekre célozva f felolvasott szent leckénkben. Oh, milyen megnyugtató, milyen boldogító számunkra ez az igéret most, amikor mi is kezünkben tartjuk az élet könyvét és fájó emlékezéssel betűzünk benne egy nekünk oly kedvesen csengő és nekünk oly sokat jelentő nevet: Kiss István, a dunáninneni egyházkerület püspöke. Mert ez a név csakugyan ott van beleírva az élet könyvébea,... csillogó aranybetűkkel! Ő maga — ami fehér-ruhás emberünk irta be ezt a nevet azoknak a sorába, akik a magas állást a méltóságot, a hatalmat nem tekintik a mások felett való uralkodás, vagy a még magasabbbra való törtetés fegyverének, hanem a mások boldogitásában való szolgálat eszközének. Üdvözítőnk parancsát: >aki közületek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok* (Máté. 20. 26.) kevés ember vette oly halálos komolysággal, mint a mi fehér ruhás emberünk. Mikor az oltár előtt imádkozott, mikor igét hirdetett, mikor keresztelt, mikor esketett, mikor koporsók felett beszélt, mikor uj pásztorokat, templomokat, iskolákat, egyházi intézményeket avatott... mindig szolgált! Szolgálta azt az égi Gazdát, aki e szolgálatra elhívta őt s aki annak elvégzésére neki tálentumot adott. De ugyanakkor szolgálta a gondjaira bízottak seregét, akiknek a lelkében szolgálatának minden szava mag volt, amely hatvanszorosan, százszorosan gyümölcsöt hozott. Amikor az egyházkerület adminisztratív munkáit végezte, amikor a gyűléseken elnökölt, amikor jelentéseit felolvasta, amikor a létfenntartás nehézségeivel birkózó szolgatársai javára önként lemondott a Baldácsy-segély őt megillető részéről, amikor gyülekezetei, lelkészei, tanítói ügyes-bajos dolgaiban sajátkezűleg írta a nagy bölcsességet lehelő, vigasztaló leveleit, amikor minden mosolyra mosollyal felelt, minden árva fejecskét megsimogatott, mikor minden szenvedőhöz volt egy-egy bátorító, vigasztaló szava, — szolgált és boldog volt, ha látta, hogy szolgálata eredményre és visszhangzó szivekre talált.