Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1935

1935. szeptember

H Lelkészi korpótlék felemelése. Gyermekneveltetési segély. Lelkészválasztási szabályrendelet hiányai. Híveink erősen megcsappant teljesítőképessége mellett, a lelkészek az államnál sem tudják elérni, hogy legalább az 50% ra lecsókkentett korpótlékuk 100%-ra, azaz a torvényben biztosított összegre emeltessék fel. A folyó évi állami költségvetés nemzetgyűlési tárgyalásai kapcsán a kultuszminiszter ur ugyan Ígéretet tett, hogy e tekintetben a pénzügyminiszter úrral tárgyalásokba fog bocsátkozni, csak az a kérdés, hogy ezek a tárgyalások eredménnyel fognak-e végződni a lelkészekre nézve, ami pedig nagyon is kívánatos lenne, hogy a lelkészek anyagi gondjaiktól legalább egy kis részben mentesülve, zavartalanul és minden erejükből élhetnének szent hivatásuknak. Legalább a házon kivül gyermekeiket neveltető lelkészek gondjain lehetne könnyíteni. Mert ez a gond lelkészeink egyik legnagyobb gondja. Evangélikus gimnáziumaink internátusi alapjai, az ösztöndij-alapok elvesztek. Az a segély, amit az egyetemes Lelkészsegélyezési Alap nyújthat a gyermekeiket házon kivül neveltető lelkészeknek — egy gyermek után évi 28 pengő — oly csekély, hogy számba sem vehető. Ma jó, ha egy gyermek házon kivüll neveltetését birja kongruás lelkészeink legtőbbike. És a több gyermekes családapák? E tekintetben hasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak tanítóink és tanáraink. Az elemi iskolai beiratási dijak 50%-a a tanítók házon kivül nevelt gyermekeinek támogatására a Tanítói Internátusi Alapba utaltatik be, ahonnan egy-egy tanitó gyermek az 1933—34 tanévben 183—290 P segélyt, a mult tanévben pedig 100 150 P-t kapott. Gimnáziumainkban ugyancsak erre a célra minden tanuló után külön dijat szednek, amelyek az Orsz. Evang. Tanáregyesület pénztárába folynak be s ebből az alapból a Tanár Egyesület az 1933—34 tanévben 4900 P t tudott szétosztani neveltetési segélyek cimén tagjai között és fokozatosan mind nagyobb összeget tőkésít tanári jóléti intézmények létesítésére, Miért ne szedhetnének a lelkészek is hasonló célokra, mondjuk minden konfirmandustól 1—2 pengő beiratási dijat? A mélyen tisztelt egyházkerületi Közgyűlés bölcseségétől függ, hogy egy ilyen irányú kőtelező határozat meghozatala végett egyetemes egyházi Közgyűlésünket megkeresse. A nehéz anyagi gondok közepette még a közigazgatásban is lépten nyomon nehéz helyzetek adódnak, különösen a lelkészválasztásokkal kapcsolatosan. A régi boldogabb időben az egyházak rendszerint azt választották lelkészükül, akit az esperes ajánlott nekik. És bölcsen is cselekedtek! Ma a választó gyülekezetek bárki mást megválasztanak, csak éppen azt nem, akit az egyházi felsőbbség ajánl a választók bizalmába. Ennek következménye azután a lelkészválasztások elhúzódása, a korteskedés és az egyház békéjének megbontása. Az egyetemes lelkész választási szabályrendelet nem csak hogy nem könnyített a helyzeten, de egyes intézkedéseivel, illetve az intézkedések hiányaival csak növelte a bajokat Főleg a meghi-