Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1934. Rendkívüli közgyűlés

1934. június

8 D. Kiss István püspök üdvözlése Laszkáry Gyula üdvözlése felébrednie. Lelkiismeretben kötelességet vélek teljesíteni akkor, amikor tovább is rendelkezésre állok a tradíciók hűséges őrizetében, azzal a meggyőződéssel, hogy ezek a szempontok megtévedt fiam lelkében is felül fognak kerekedni." Újból percekig ünnepelte a közgyűlés a kerületi felügyelőt s újból percek kellettek, hogy a lelkes éljenzés és taps elcsituljon s a püspök következő szavakkal üdvözölje a méltóságába visszatért kerületi felügyelöt: Erre az örömteljes válaszra engedje meg Kegyelmes Uram, hogy a Dunáninneni egyházkerület nevében mély tisztelettel és szeretettel üdvözöljem, mint egyházkerületi felügyelőnket, azzal a mély tisztelettel és szeretettel, amellyel kezdettől fogva viseltetem Nagyméltóságod iránt. Határtalan az én örömöm, hogy továbbra is a miénk marad. Mert nagy idők küszöbén állunk, akár egyházamra, akár hazámra gondolok. Ez év november 10-én kezdi el legfőbb törvényhozó testületünk, a zsinat a maga munkáját. Nem tervez ugyan világra szóló újításokat, de a régi alapokon végzendő üdvös munkához is nagy egyházszeretet, sok bölcsesség és különösen a szabadság és rend elmosódott határvonalainak a megvonásához éles elme is szükséges, mind oiy tulajdonok, amelyek Nagyméltóságod birtokában vannak. De nagy idők szele érezhető nemzeti szempontból is. Olyan férfiú áll a nemzet élén, aki nagyvonalú, nagy koncepciójú, minden elfogultságtól mentes, egyetemes érdekeket szem előtt tartó politikát kezdeményezett. Büszkék vagyunk reá, hogy ennek a prófétai ihletségű férfiúnak Nagyméltóságod a jobb keze. Még egyszer üdvözlöm Nagyméltóságodat a mai szép nap alkalmából s Isten áldását kérem minden, az egyház és haza javára irányuló munkájára-" ... A közszeretetben álló kerületi felügyelőt üdvözölték még: a) £aszkár? Gyula nógrádi egyházmegyei felügyelő a felügyelői kar nevében a következőképen: Nagyméltóságú és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Úgy érzem, hogy ebben az ünnepélyes órában, amikor a Dunáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület a szeretet, az elismerés és a tiszteletteljes nagyrabecsülés érzéseinek, ezen magas testület minden egyes tagját megrázó erővel hatalmába keritő hatása alatt fordul egyházkerületünk világi vezére, kerületi felügyelőnk fenkölt személye felé: nem mulaszthatom el, hogy Öt egyházkerületünk felügyelői kara nevében is külön a legmelegebb szeretet és ragaszkodás érzésével ne üdvözöljem. Kegyelmes Uram! Kedves Barátom ! A Dunáninneni evang. egyházkerület felügyelői kara eddig is, mint világi vezérére a tisztelet és szeretet érzésével tekintett Reád; — s szívesen követte mindenkor azt a zászlót, melyet Te lobogtattál kezeidben előttünk. Ma azonban és a történtek után ezek az érzések még sokkal inkább eltöltik Irántad mindannyiunk kebelét: Te a legnehezebb órákban, amikor melegen érző s annyi mélységes szeretettel teljes szived életednek legfájóbb sebeit szenvedte el, — példát mutattál nekünk arra, hogy a hithű protestáns, az igaz, erős férfi még a legnagyobb lelki megpró-