Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1934. Rendkívüli közgyűlés

1934. június

5 tárgysorozati pontját, a kerületi felügyelőnek ezen jméltóságáról történt lemondásával kapcsolatban. Kardos Gyula előterjesztésének bevezető részében hangoztatja az ügynek nemcsak a dunáninneni egyházkerület, de az egyetemes evang. egyház szempontjából is nagy jelentőségét s ezért szükségesnek tartja, hogy az minden magyar evangélikust érdekeljen, aki egyházunk jövendő sorsa felett komolyan aggódik. A tényállás ismertetése során elmondja, hogy egyházkerületi felügyelőnk azért határozta el magát a kerület egyhangú bizalmából viselt felügyelői tisztéről való lemondásra, mert nagykorú fia, Sztranyavszky-Madách Imre dr. házasságával kapcsolatosan ágost. hitv. evangélikus egyházunk kárára reverzálist adott s ezzel nemcsak az apának hithűségét s az ág. hitv. evangélikus egyházhoz való ragaszkodását, de egyben családjának évszázados tradícióit is megtagadta. Fiának nemcsak az apával, de rajta keresztül egyházával szemben is elkövetett hűtlen eljárása váltotta ki lelkéből az egyházi méltóságáról való lemondásra vonatkozó elhatározást. Minthogy azonban kétségtelen, hogy nagykorú fia cselekedetéért az apa sem egyházi, sem emberi szempontból felelős nem lehet, az apával szemben az egyházkerület más megállapításra nem juthat, mint arra, hogy egyházkerületi felügyelőjének ebben a kérdésben az indokoltnál is nagyobb mértékben érzékeny Ítéletéért hálával tartozik, mert ezzel a viselkedésével nemcsak egyháza iránti hűségéről tett tanúbizonyságot, hanem egy súlyos és egyházunkat mélyen érintő kérdésben példát mutató magatartást is tanúsított. Mindezért indítványozza, hogy 1. az egyházkerületi közgyűlés az egyházkerületi felügyelőnek ezen tisztéről való lemondását tudomásul ne vegye, hanem ez alkalomból is biztosítsa őt bizalmáról, szeretetéről és ragaszkodásáról s kérje fel, hogy elhatározását vegye revízió alá. 2. Intézzen a kerületi közgyűlés feliratot az egyetemes közgyűléshez s kérje, hogy az 1894. évi XXXII. t. c. hatálytalanná tétele és az 1868. évi Lili. t. cikknek újból való érvényreemelése érdekében forduljon a m. kir. kormányhoz és ezen akcióhoz való csatlakozás céljából kérje fel az összes magyarországi hitfelekezeteket is, első sorban a testvéregyházakat, hasonló állásfoglalás céljából, mert ez a kérdés és az abban rejlő veszély nemcsak a mi egyházunk kérdése és veszélye, hanem veszélyt hordoz magában az egész magyar nemzeti jövendő szempontjából is. E két indítványon felül megfontolandónak tartja az előadó, hogy egyházkerületünk ne vesse-e fel azt a kérdést, hogy a házasságkötésről szóló ideiglenes utasításainkat oda módosítsuk, hogy evangélikus templomainkban vegyes párok csak akkor legyenek eskethetők, hogy ha a felek evangélikus egyházunk javára adnak reverzálist. Ha erre rákényszeríttetnénk, az nem lenne retorzió, hanem csak védekezés.