Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933

1933. szeptember

Dr. Sztranyavszky S. ker. felügyelő megnyitó beszéde. 4 János és dr. Rumpeltesz Mályás; b) jegyzőkönyvi kivonattal: Szűcs Sándor, Ringbauer Károly és Schütz Nándor. 3. A Nógrádi egyházmegyéből: a) megbízó levéllel: Horváth Sándor és Meskó Károly; b) jegyzőkönyvi kivonattal: Dr. Fúria Károly, vitéz Purgly Lajos, Veress Imre és Schreiner Jenő. IV. A tanítók képviseletéien ; Bérces Lajos balassagyarmati és Kaján József legéndi tanítók. V. Mint vendégek : Az egyházi sajtó képviseletében Farkas Sándor és Szántó Róbert, továbbá Rácz Kálmán, Blaskovits Géza, Detre Lajos, Gráf András, Hotwagner József, Horváth Sándor, Kurucz Konrád, Loós János, Matthesz Sándor, dr. Meyer Vilmos, Nikó Rezső, Pfrankendorfer Róbert, Schrödl Mátyás, Szekej András és dr. Wiczián Dezső. A GYŰLÉS. 1. (Dr. Z.) A kerületi közgyűlést bevezető gyámintézeti istentiszteleten Limbacher Zoltán kisterenyei lelkész végezte a szent szolgálatot s buzdította a templomot zsúfolásig megtöltő híveket Istennek tetsző jámbor keresztyén életre s egymás terhének készséges hordozására. A közgyűlés napján a közgyűlés tagjai mindenekelőtt az országzászló előtt gyülekeztek össze s a Hymnusz eléneklésével áldoztak hazafias érzésüknek. A közgyűlés színhelye a vármegyeház közgyűlési terme volt. A püspök áhítatos imában kérte Istennek áldását a közgyűlés munkájára, amelyet a kerületi felügyelő a nemzeti-egység államfenntartó erejének, a bizakodó hazaszeretetnek és a meg nem alkuvó hithűségnek magasztos eszméit meggyőző erővel hirdető következő beszédjével vezetett be: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök úr! Mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Egy év multán ismét összejöttünk, hogy számot adjunk egy esztendő végzett munkájáról, hogy visszatekintsünk az egy év bejárt útjára, hogy előre vessük tekintetünket az előttünk álló elkövetkezendő esztendőre és megerősítsük magunkat a reánk váró feladatok végzésére, a még kitudja meddig visszatérő megpróbáltatások viselésére, melyekből ma az egész világnak, de sehol senkinek annyira, mint a magyarnak több méretett annál, mit zokszó nélkül viselni kész. A világ népei és nemzetei, az azoknak élén haladók keresik a kölcsönös megértés útjait, eszközeit, de alig találják, mert ismét és ismét beletévednek az önzés, rövidlátás, gyűlölködés útvesztőibe. Békét hirdetnek, de mégis folytatják a győző és iegyőzöttnek nevezett nemzetek osztályozását, a győzők a maguk számára teremtettnek hiszik a világot, szabadságot, az önrendelkezés jogát és nem veszik észre, hogy amit