Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933

1933. szeptember

Némi biztató kilátás az iskolafenntartók részére A tatabányafelsőgallai egyház anyásitása. 10 az özvegy és árva a maga részét a nyugdijintézeti tag halála után, ha a felsorolt tényezők mind pontosan fizettek. Hát bizony itt a boldogulásnak, a célhoz jutásnak sok és rajtunk kivül is álló feltétele van. Ezen valamiképen segíteni kellene, mert a dolognak ilyen complikálása nem lehet alkalmas a bizalom keltésére. Bizalom nélkül pedig az ilyen válságos időkben nehezen megy a fizetés. A közel 200.000 pengős hátrálék csak igy érthető. De más különben is sok a baj. Az 50°/c-os korpótlék 1932-ben 10%-al, 1933 márc. 1-től pedig további 5%-al csökkent. 1932 julius 1-től 1933 julius l-ig terjedő egy esztendő pedig nem számit a korpótlék szempontjából. Lecsökkentetett a családi pótlék is. Hiveink erőtlenek kimerültek s mindezen felül a szekták éppen ezt a sok nyomorúságot látják a legalkalmasabbnak egyházunk erőtelenitésére. Szóval sok baj szakadt ránk lelkészekre, de sok a tanítókra is. Régi panaszaink, sérelmeink mind orvosolatlanok, mint nyilt sebek, égetik testüket s most uj, fájó ostorcsapás érte őket. Hosszabb idő óta most juliusban újra nevezett ki a miniszter tanítókat a VII fizetési osztályba, de állítólag nincs közöttük egy felekezeti tanitó sem. Pedig a felekezeti tanítók semmivel sincsenek hátrább az államiaknál. De eltürünk minden bajt és szenvedést, mert tudjuk, hogy a bajok és szenvedések csak edzenek és erősítenek bennünket. Nekünk pedig edzetteknek és erőseknek kell lennünk, mert ezt a hazát ugyan más nem menti meg számunkra. No de menjünk tovább, ha lehet biztatóbb gondolatkörbe. Ilyennek tartom azt a körülményt is, hogy a vallás és közokt.-ügyi miniszter ur most nem árulta el tulajdonképi szándékát, de azt hiszem nem csalódom, hogy az iskola fenntartással járó terheinken kiván könnyíteni. Annak örülnénk a legjobban, ha ezen teherkönnyitési szándéka során áthárítaná a tanítói nyugdijintézeti járulékokat oda, ahova valók, a politikai községekre. Az elmúlt közigazgatási év legörvendetesebb eseménye kétségkívül a tatabánya—felsőgallai egyház anyásitása, főleg azért, mert éppen ezekhez a híveinkhez hosszú évtizedeken keresztül különféle nehézségek miatt nem tudtunk hozzáférni. Végre sok sikertelen próbálkozás után a miniszter úr f. évi május hó 12-én kelt leiratában arról értesített, hogy ha az 1898. évi t.-c.-ben megállapított 1600 koronának a 3A-ed részét, vagyis 1200 koronát (1632 P) a tatabánya—felsőgallai egyházközség a saját erejéből biztosítaná, ebben az esetben az egyházközség részére évi 400 korona, vagyis havi 45 P 33 f. lelkészi kongrua lenne engedélyezhető. Az egyház abban a reményben, hogy a viszonyok változtával a miniszter úr 800 koronára fogja felemelni a lelkészi kongruát, hozzájárult a súlyos feltételhez s biztosította az évi 1200 koronát. F. évi aug. hó 13-án megtörtént a lelkészválasztás is, még pedig Kalavszky Kálmán h. lelkész egyhangú meghívásával, akinek elévülhetetlen nagy érdemei vannak az egyház keletkezése körül. Adja Isten, hogy a buzgó lelkész