Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1933

1933. szeptember

12 Siemélji ügyek. Részvét Okolicsányi Gyula elhányta alkalmából. Részvét Fajnor Dusau halála alkalmából. natra látszik. Ennek a mozgalomnak a központja Stanislau, ami nem is esik olyan messze tőlünk, a megszállott lutheránus felvidéken áthaladva közel a lengyel határhoz van Stanislau. Micsoda prespectiva a jövőt illetőleg . . .! ? Csak az a kérdés, hogy meglesz-e a lutheránus világban ezekhez a nagy dolgokhoz mért nagy lélek és lelkesedés? Mert nagy dolgok csak nagy lélek és lelkesedés nyomán támadnak és keletkeznek! Én hiszek a lutheránus egyház jövőjében, amint ezt már fentebb is volt szerencsém kifejezésre juttatni és hiszem, hogy ez a mozgalom is távoli előszele a nagy jövőnek. Csak arra kérem minden hitrokonomat, hogy igyekezzék magát ebbe a hitbe beleélni s azt terjeszteni annyi nyelven, amennyit tud s az eredmény nem fog elmaradni. A kicsinyhitűség, a lemondás a legrövidebb út, mely a halálba, a megsemmisülésbe visz! A hit és reménység csillagzata alatt menjenek végbe gyűjtéseink és offertóriumaink, amelyeknek összege folyó évi október hó 15-ig küldendő be az egyetemes pénztárba. Ezzel az elmúlt esztendő érdekesebb és eszmei tartalmuknál fogva fontosabb megemlékezéseivel s eseményeivel végezve, áttérek a szemé ly ügyekre s elsőbben is megemlékezem azokról, akik már nem élnek s az elmúlt közigazgatási év folyamán tértek meg atyáikhoz. Mult évi november hó 7-én költözött el az élők sorából élete 81. esztendejében Okolicsányi Gyula, a nógrádi egyházmegye évek hosszú során át volt felügyelője, a dunáninneni egyházkerület tiszteletbeli örökös felügyelője, különben pedig a Magyar Jelzálog Hitelbank jogügyi osztályának nyugalmazott igazgatója. Külső megjelenése, nemkülönben egész alkata egy boldogabb kor magyarját mutatta, akiben az erős egyház- és hazaszeretet, mint két iker-testvér ölelkezett. Sokan ismerték őt, mert szerette a társas életet s a közügyekkel való foglalkozás volt éltető eleme s aki ismerte őt, az szerette is nyilt, egyenes, becsületes jelleméért, nagy agilitásáért s hasznos közéleti tevékenységéért, amit különösen mint hosszú időn át volt fővárosi bizottsági tag fejtett ki. Indítványozom, hogy egyházi téren kifejtett hosszú, önzetlen, áldásos munkásságáért jegyzőkönyvünkben örökítsük meg emlékét s erről jegyzőkönyvi kivonatban értesítsük gyászoló özvegyét. Ugyancsak részvéttel jelentem a mélyen tisztelt kerületi közgyűlésnek, hogy főtisztelendő Fajnor Dusán, a szlovenszkói nyugati egyházkerület püspöke, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Mély vallásossága, tudományos képzettsége s különösen békességre igyekező szelid lelkülete tették őt rokonszenvessé előttünk. Ilyennek ismertük őt meg 1913 év december 8-ikára Budapestre összehívott zsinaton, amelynek a dunáninneni egyházkerület részéről ő is egyik tagja volt s ilyennek maradt meg püspöki székében is. Indítványozom, hogy emlékét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg.