Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1932
1932. szeptember
10 Püspöki jelentés. Viszonyunk a róm. kath. egyházhoz. vei fogadja s a kerületi felügyelő az elnökség nevében azt köszönettel elfogadottnak jelenti ki. 8. (K.) A püspök beterjeszti az alább következő évi jelentését: Nagyméltóságú Kerületi Közgyűlés! Ha az elmúlt egyházi közigazgatási esztendőt körülvevő s többé kevésbé befolyásoló helyzetről képet akarnék festeni, akkor a mult évi jelentésemben adott helyzetkép színeit még sötétebbre kellene vennem. Mert a helyzet semmit sem javult, az ott felsorolt válságok megvannak mind, sőt hova-tovább nagyobb területekre terjednek ki s mindig jobban és jobban elmélyülnek. Most, körülbelül másfél évtized múlva a háború után tetszik csak ki, hogy milyen nagy dolog a háború s végleg csődbe jutott az a felfogás, hogy a háború után minden irányban nagy fellendülés várható. Lehet, hogy a számszerű veszteséget a háborúban résztvett miden nemzet már pótolta, de ugy látszik, mintha az összes háborús nemzetek — Olaszországot kivéve — elvesztették volna azokat a férfiakat, akik most hivatva volnának nagy koncepcióikkal elhárítani mindazokat a bajokat, amik a háború következményeivel szakadtak a nemzetekre. Egyre tartanak a konferenciák Hágában, Genfben. Sokat beszélnek a jóvátételek eltörléséről, a leszerelésről, revízióról, de senki sem mer bátor kézzel belenyúlni ebbe a darázsfészekbe. Így marad minden a régiben s terjednek a válságok. A védvámok emelése, a nemzetek szigorú elzárkózása miatt egymástól mezőgazdasági válságba jutnak olyan országok is, mint Hollandia és Dánia. De az anyagi válságoknál sokkal mélyrehatóbbak az ezeknek rendszerint nyomában járó lelki-válságok. Ilyenek: az Isten gondviselésébe vetett hit megrendülése, a fékezhetetlen vágy lerombolni minden tekintélyt, templomokat megbecsteleniteni, a szülői házat, családot durva kézzel megfosztani minden varázsától és szépségétől, oltárokat emelni a bűnnek s gúnyt űzni a keresztyén erényekből, hogy csak a legtulzottabbakból hozzak fel néhányat. Az anyagi válságból, ha nehéz is, van út a menekvésre, az erkölcsi, a lelki válságból a magára hagyott ember képtelen a szabadulásra. Azért ti államférfiak, akiknek adatott hatalom, fegyverrel is őrködjetek a tiszta erkölcs felett, amely támasza és talpköve minden országnak! És ti apostolok és evangélisták ne legyetek restek hirdetni Isten igéjét és kegyelmét, aki nem akarja a bűnösnek halálát, hanem inkább, hogy megtérjen és éljen! Ezek után a bevezető szavak után hozzá fogok érdemleges évi jelentésemhez s mély tisztelettel jelentem a nagyméltóságú kerületi közgyűlésnek, hogy az elmúlt egyházi közigazgatási esztendőben egyáltalán nem akadt a kezembe olyan konkrét adat, tudtommal nem merült fel olyan esemény, amely a hazai róm. katholikus egyház türelmetlenségéről,
