Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1932

1932. szeptember

6 Megkell szereznünk a biztosítékát annak, hogy lelkészeink és tanítóink ép, töretlen lélekkel, fokozott munkakedvvel, munkabírással végezhessék nehéz munkájukat. Nem csak az anyaegyházak, de a leányegyházak és szórványok hitéletéről, azokban a hitoktatás fokozott intenzitásáról gondoskodnunk kell! Meg kell győznünk a kultusz és pénzügyi kormányt, hogy a mi protestáns egyházaink fenntartásához szükséges, eddig is minimális létalap nem sorozható azok közé a költségvetési tételek közé, melyeket bosszulatlanul, sivár pénzügyi technikával lépten-nyomon százalékosan csökkenteni lehet. A felekezeti tanítók javadalmazásának törvényhozási uton tervezett oly rendezése ellen, mely közöttük egyenlőtlenséget, állami kartársaikkal szemben, hátrányos helyzetet teremt, tiltakoznunk kell! És minden eszközzel megakadályoznunk, hogy törvényben biztosított előmeneteli lehetőségeik hátrányosan érintessenek. A VII. fizetési osztályban való előléptetési lehetőségüknek joga vitatható lett volna addig, amig az meg nem adatott, ma már, mikor az törvényben biztosíttatott, meggyőződésem szerint azt visszavenni a legelhibázottabb, káros hatású cselekedet lenne. A nagy és minden viharral dacoló német nemzet ereje akkor kezdett kibontakozni, amikor tudatára ébredt annak, hogy a tanító az, akin keresztül elsősorban lehet formálni a nemzeti jövendőt; aki, ha hivatása magaslatán áll, egymásután tudja a nemzetnek adni a testiekben, lelkiekben egyaránt képesebb, értékesebb, ellenállóbb generációkat. Nekünk ma fiatalságunk nevelésére a legnagyobb gondot kell fordítanunk. Annyi oldalról támadott a lelke és olyan fontos hivatás, nehéz, komoly munka vár reá, hogy szellemi, jellembeli és testi nevelése a nemzeti jövendő legfőbb kérdése. Ne érintsük tehát a tanítóság lelkét, ne törjük le ambícióját, de becsüljük meg nehéz, nemzeti jövendőt formáló munkáját és fordítsunk gondot a tanítóság képzésére is. Müveit, lelkileg kiegyensúlyozott, hivatására büszke, felelősségérzettel áthatott, egész embereket tartsunk és vigyünk a jövőben népiskoláink katedráira. Méltóságos Püspök úri Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mikor itt, az új szép templom falai között tartjuk évi rendes közgyűlésünket, úgy érzem, mulasztást követnék el, ha munkánkat bevezető szavaimban nem adnék kifejezést annak a megilletődött tiszteletnek, amit a székesfehérvári gyülekezetnek szinte példátlanul álló hatalmas erőkifejtése váltott ki belőlünk. Itt, ami protestáns hitünknek ebben az utóbbi években annyiszor támadott kicsi bástyájában fokozottabb jelentősége van, ennek a szép, a szemlélő számára megállást és tiszteletet parancsoló Istenházának. Fokozottabb becse lelkész, felügyelő, presbiter és hivők alkotó, kitartó, következetes és áldozatkész munkásságának. Példaként állítom őket mindannyiunk elé, hogy miként ők, tudjuk szolgálni, védeni, tovább építeni nehéz, súlyos viszonyok közepette is evangélikus egyházunkat!