Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1932

1932. szeptember

15 nésben, levélben fejeztem ki elismerésemet és jókivánataimat. Indítványozom, hogy mai közgyűlésünkből is üdvözöljük a jubiláns lelkészt, Isten gazdag áldását kérve további működésére s arra a szeretetteljes jó viszonyra, amely Tordason a gyülekezet és lelkész között fennáll. Ezzel áttérek kerületünk belső ügyeire. S itt legyen szabad szólanom első sorban is az államsegélyekről. Államsegélyeink évről-évre való csökkenése rendkívül megnehezíti nemcsak a felsőbb közületek közigazgatását, hanem egyes egyházak háztartását s különösen a lelkészek és tanítók megélhetését is. Hogy mennyire csökkennek évről-évre az államsegélyek, arról igen könnyen meggyőzhetnek bennünket a magunk egyházkerülete adatai is. Még a mult évi állapot szerint az 1932. évi költségvetésünkbe az 1848. évi XX. t. c. alapján kapott államsegélyül felvettünk 11.516 pengőt. Holott a valóságban az eddigi befizetések szerint, feltéve ha december végéig a havi részletek nem fognak változni, e címen kapunk 9.886 P. 78 fillért, tehát 1629 P. 22 fillérrel kevesebbet, mint a mult évben. Kerületi államsegélyként felvettünk az idei költségvetésbe 4014 P-t. Ezen a cimen legfeljebb 3574 P. 96 f. folyhat be s igy kevesebb 439 P. 04 fillérrell. Még a mult évben az állami elemi iskolákban végzett hitoktatásért kaptak az óradíjas lelkészek és tanítók 1450 P-t, az idén már csak 1300 P-t. Pósta-portóra most legutóbb kaptunk 1214 P-t. Az 1932. január 1-től a 4614/11. sz. miniszteri rendelet szerint csak részben fognak megtéríttetni a pósta-portó kiadások az egyházak zárszámadásai alapján igazolt tényleges kiadásokhoz mérten. F. évi julius 1-től csökkent a kongrua és családi-pótlék és csökkent már régebb idő óta a tanítói fizetés kiegészítő államsegély. S ha még mindezekhez hozzávesszük a rendkívül nagy adókat, amiket híveink fizetni kénytelenek, a munkanélküliséget, amely az esztendő legnagyobb részében átokként nehezül reájok, nagyjából felsoroltunk mindent, amiből összetevődik a válság, amelyben sínylődnek egyházaink. Egyházaink ezen válságos helyzete volt az egyik ok, hogy a tervbe vett s már ki is hirdetett egyházlátogatás a bokodi, oroszlányi, száki és szendi egyházakban meg nem történt. U. is a Fejér-Komáromi egyházmegye nagyérdemű felügyelője dr. Händel Béla, aki egyházmegyéje gyülekezeteit s azoknak minden viszonyait igen jól ismeri, hozzám intézett levelében egyenesen felkért, hogy tekintettel a mostani nehéz helyzetre s főleg arra a körülményre, hogy az éppen akkor betegeskedő esperes nem is lett volna abban a helyzetben, hogy az egyházmegyéjében visitáló püspököt kisérje, halasszam a jövő évre a felsorolt gyülekezetekben való kánonszerü egyházlátogatást. Én deferáltam a mélyen tisztelt egyházmegyei felügyelő úrnak s remélem, hogy a mélyen tisztelt egyházkerületi közgyűlés is mellénk áll ebben a kérdésben. Azonban a Fejérkomáromi egyházmegyébe tartozó egy egyházat mégis volt szerencsém meglátogatni és pedig a székesfehérvárit folyó évi május hó 8-án az újonnan épült templom felszentelése alkalmából. Az uj templom nagyon meglepett égbenyúló hatalmas tornyával, azzal a Államsegélyek csökkenése. Can. Yisitatiok elmaradása. Székesfehérvár templom félsz, ünnepe.