Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931

1931. október

84 ját tárja a lelkészértekezlet elé. Szomorúnak találja azt, hogy az evangélikus egyháznak, mely a tiszta evangélium alapján áll, ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia. A helyzet megmagyarázására nem is talál más magyarázatot, mint Luthernek azl a felfogását, hogy a szekták az ördög müvei. Behatóbban az adventisták és a baptisták történeti fejlődésével és tanításával foglalkozik. Az adventisták szektájának megjelenését már Pál apostol korában, Teszalonikában látja, akikkel már az apostolnak is foglalkoznia kellett. Átment a mozgalom a chiliaismus keretében, majd a reformációban újra életre kelt. Nagyobb lendületet a mozgalom azonban csak akkor nyert, a mikor J. Miller kiszámította a dánieli és jelenések könyvében megírt próféciák alapján, hogy a világ végének i846-ban kell elkövetkeznie. Annak ellenére, hogy ez a számítás tévesnek bizonyult, mégis erőteljesen igyekszik magát ez a szekta ma is fenntartani. Nálunk több ága közül az u. n. szombatos szekta van terjedőben, 30 hirdetővel és kb. 100 iratterjesztővel. A baptizmus ugyancsak a reformáció óta lépett előtérbe és híveik száma a világon kb. 10,000.000. Nálunk Rotmayer iparossegéd terjesztette el és 1906 óta törvényesen bevett vallásként szerepel. Elterjedésük okai között a külsők között a mostani világ rendkívüli állapotát említi meg, benne az egyházak fogyatkozásait, ezekkel szemben a szekták tiszteletre méltóan szép, bár sokszor csak külsőségekben megnyilatkozó életét. Az anyagi terheket, amik azonban náluk a legtöbbször még nagyobbakra rúgnak, a nélkül azonban, hogy ezt észrevéttetenék. Magatartásuk az elesettekkel szemben, a belső egyházi fegyelmük, stb. mind vonzóerőt képvisel. Belső ok gyanánt bizonyos patologikus vonást lát, a mivel kapcsolatban a bibliai fogyatékos ismeretek, az egyházi tanban való járatlanság, stb. — nem kis részben azonban bizonyos rosszhiszeműség is áll a történelmi egyházakkal szemben. Az ellenük való védekezés stádiumait, gyakorlati tapasztalata alapján 3 csoportra osztja. Preventív, defenzív és aggressiv lehet ez. A népet elsősorban tanítani, tanaink felől rendszeresen tájékoztatni kell. Visszavezetni az Úrhoz. Ennek a módszerét azonban a nép értelmi színvonalához kell alkalmazni. A presbitereket is be kell vonni a munkába. Evangéliumi munkásképző tanfolyamokat kell tartani — lehetőleg egyházmegyénként. A házi istentiszteleteket minél szélesebb körben bevezetni. A lelkész bibliával a kezében látogassa híveit. Munkája a sáfárság jellegét hordozza magán. A felnőttek iskolájának módjára dogmatikai ismereteink népszerűsítését kell megkezdenünk. Könnyű kézikönyv kell az apologia népszerűsítésére. Mindenekfelett azonban arra, hogy a lelkész maga is térjen meg és példaképen folytassa életét. Számos gyakorlati életből vett és már alkalmazáson átment jogtanácsot és fogást ismertetve fejezte be előadását. Limbacher Zoltán lelkész korreferenciájában alapos meggondolásokat applikál az előadáshoz, hangoztatva, hogy a szekták terjeszkedése nem történelmi erők következménye, hanem az egyház belső hiányainak felismerése és kialakulása. A szekták csak akkor fognak elévülni, ha