Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931

1931. október

5 saját testén a sivatag perzselő forróságát, vagy a havas mező fagyasztó hidegét, nem érezheti a saját szomjúságát, saját éhségét, csak az útitársainak sóhajait hallhatja, azért, hogy a maga utolsó leheletét is a mások halódó erejének fokozására fordíthassa. Nem tudom eléggé hangsúlyozni ma a lelkész hivatásának fontosságát, azt, hogy ma a híveivel, a híveiért élő, minden anyagiasságtól ment, önfeláldozó lelkészi kart kérek Istentől, minden magyar egyháznak, minden hitfelekezetnek, nemcsak templomába, annak szószékére, de hívőinek hajlékaiba is. Evangélikus egyházunknak, egyházkerületünknek lelkészi kara legyen példamutató! Ö legyen az, aki a kötelességteljesítésnek kifogyhatatlan mértékével, hivatása teljes tudatának erejével, emberismeretével, hitével, jóságával őrzi, ápolja embertársai lelkében annyi csalódás és reményvesztettség dacára is Krisztus igéjének épségét és egy szép, boldog magyar jövendőbe vetett hitet! Hogy ezt megtehessék, kötelességüknek is megfelelhessenek, vigyáznunk kell! Vigyáznunk kell! Nehogy az államháztartásban indokoltan alkalmazott takarékossági szempontok túlhajtásával megvonassák az egyházaktól és azok szolgáitól az ellátásnak az a szükséges mértéke, melynek biztosítása, fenntartása nem az érdekeltek, nem is az egyházak, hanem ma éppen ezek fokozottan fontos szerepe folytán, magának az államnak, a nemzet egyetemének fennmaradása és jövendője biztosításának feltétlen érdeke. A múltban az ország nagyságához és vagyoni erejéhez viszonyítottan túlméretezett költségvetését a kultusztárcának nem ott kell redukálni, ahol a túlméretezés nyomai a múltban sem voltak tapasztalhatók, például a protestáns egyházak költségeihez való hozzájárulás terén, még abban sem, hogy az u. n. törpeiskolák általunk is indokoltnak tartott megszüntetése közben, tiltakozásunk ellenére beszüntettek olyan elemi iskolákat, megvontak olyan tantermektől olyan tanerőket, melyekben, vagy melyek előtt 40— 60 tanuló volt. Ez is nemcsak egyházunk érdekeinek fájó és bántó érintése, de a népnevelés ügyében is súlyos kártétel. Van számtalan olyan mező, hol a takarékosság keresztülvitelére hivatott operatőrök elvégezhetik műtétüket anélkül, hogy az élet és egészség szempontjából fontos testrészek amputálásához kellene folyamodniok. A különböző hitfelekezetek, egyházak egymás érdekeinek tiszleletbentartása mindenkor elsőrendű hazafias kötelesség volt. Ma a felekezeti gyűlölködés sírbatevője lenne ennek a boldogtalan nemzetnek. A társadalmi békéről, felekezetek közötti türelemről itt, ebben a városban beszélni, különösen kedves nekem, mert tudom, visszhangra talál minden hivatott tényező lelkében. A közelmúltban is volt alkalmam tapasztalni olyan, mindenki számára követendő példaként odaállítható megnyilvánulását felekezetek egymás közötti megértésének, egymás iránti tiszteletének, hogy kötelességemnek ismerem e helyről is az elismerés és meg-