Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931
1931. október
14 Báró Prónay Róza és Irma alapítványai. hathatós támogatása mellett sikerült továbbra is biztosítanunk. Csak az a sajnálatos dolog, hogy amiért küzdöttünk, költségvetésünk realitásáért, azt így sem sikerült teljesen megmentenünk. Mert, amint az egyet, felügyelő úr Önagyméltósága éppen a napokban hozzám intézett leveléből olvasom az állami reductiók folytán a második félévi részlet 20%-os csökkentésére számithatunk. E szerint 13000 P. helyett csak 11700 P-t kaptunk, tehát 76 pengővel kevesebbet e tételnél, mint amennyivel az 1931. évi költségvetésünkben számoltunk. Még emelkedik a hiány, ha az u. n. kerületi államsegélyt is figyelembe vesszük. Kerületi államsegély címén az 1931. év I-ső felére kaptunk 1890 P-t, a második felére 2065 P-t, ez összesen 3955 pengő, pótállamsegélyből kaptunk 320 P-t, ez összesen 4275 P, holott költségvetésünkben 4462 P van beállítva, tehát 187 P-vel több s így a hiány már 76-J-187 = 263 pengő. Pedig 1931. évi költségvetésünk kiadási rovatába nincsenek felvéve olyan tételek, amiket eddig mindég fizetünk s illenék fizetni most is. Ilyenek: a Soproni Theol. Otthonra évente 600 P, a Luther Társaságnak 100 P, a Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 250 P, a Haragszó támogatására 100 Pengőt. De hiányzanak ezen költségvetés kiadási tételeiből olyanok is, amiket vállaltunk. Ilyenek: a Magyar Orsz. Tudósítónak 160 P., hozzájárulás a K. I. E. titkárának fizetéséhez 480 P. Ez összesen 1690 pengő. S így az IQ31 i ki normális költségvetésünkhöz képest a hiány nem 363 pengő, hanem 263-f-1690, ami összesen 1953 pengő. Nekünk mindenesetre olyan összeg, amely elég gondot fog adni, ha csak az 1930. évi normális költségvetéshez is vissza akarunk térni. Hogy a fenti államsegély tételek felsorolásánál a pótállamsegély csak 320 pengővel szerepel, ennek a magyarázata a következő: Az 1931. év első felére összesen 740 pengő pótállamsegélyt kaptunk ugyan, ebből azonban a minisztérium Lombos Á. János lelkésznek 200 P., Nagy Lajos lelkésznek 120 P. és Hering Lajosné lelkészözvegynek 100 pengő rendkívüli segélyt rendelt kiadni, ami összesen 420 pengő, úgy hogy ez év első felére pótállamsegély címén kerületünk tényleg csak 320 pengőt kapott, amennyi a fenti számításnál szerepel. Ezekben volt szerencsém beszámolni az 1931. évben befolyt államsegélyekről s egyben bepillantást engedni egyházkerületünk anyagi viszonyaiba. A kép, amit látunk eléggé lehangoló, de mindent megmagyaráz a válságos helyzet, amibe az állam és az egyház egyaránt jutott. Ilyen körülmények között szinte jól esik a léleknek, ha olyan tájak felé tekinthet, ahol még nyí'nak a lélek virágai, ahol még van szeretet s áldozatkészség. Ilyen nem mindennapi szeretetről s áldozatkészségről tettek tanúbizonyságot Nógrádban Prónay Róza és Irma bárónők, amikor Balassagyarmaton egy nevöket viselő Szeretetház létesítésére 230000 pengős alapítványt tettek. Az egyházszeretet és áldozatkészségen kívül még a testvéri szeretet szép emléke is marad az a másik alapítvány, amelyet báró Prónay Róza előbb elhunyt nővére nevére „báró Prónay Irma alapítványa" cimén létesített a balassagyarmati Nőegylet javára,