Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

43 llt jelentem örömmel, hogy lándori dr. Kéler Bertalan úr az Első Magyar Általános Biztositó Társaságtól 150 P adományt eszközölt ki s indiványozom, hogy ezért a közgyűlés a nevezett társaságnak jegyzőkönyvi köszönetet szavazzon és javaslom, hogy ez az összeg a nevezett társaság nevét viselő alapítványi tőke növelésére fordittassék. A missiókról külön jelentés fog beszámolni, én itt csak Tatabányáról kívánok szólani, egyházkerületünknek erről a fájó sebéről. Annak dacára, hogy Tatabányán és a hozzá tartozó telepeken 923 lelkünk és 173 iskolába járó tanulónk van, hosszú évtizedeken keresztül nem tudtunk hozzájuk férkőzni, a régebbi időben az u. n. nagygeresdi egyezség, később pedig más nehézségek és akadályok miatt. Több hiábavalónak bizonyult kísérlet után levélben kerestem fel az Északi Kőszénbánya Társaságnak vezérigazgatóját dr. Vida Jenő Őmélíóságát. A levelezést a f. évi augusztus 11-iki Budapesten végbement személyes megbeszélés követte. Ennek a megbeszélésnek eredményeképpen, bár a vezérigazgató úr, tekintettel a válságos gazdasági viszonyokra, tekintettel arra, hogy a bányatársaság a béke időben az egyházakkal szemben akkora anyagi terhet vállalt, amit a Társaság most alig-alig bir, semmiféle anyagi támogatást kilátásba nem helyezett: én mégis bízva részint a viszonyok megváltozásában, részint az egyetemes Egyház támogatásában kiküldtem Tatabányára Kalavszky Kálmán soproni s. lelkészt azzal az utasítással, hogy egyelőre a Tatabányán és a szomszédos bányatelepeken lakó evang. növendékek hitoktatását végezze. Azóta Kalavszky elhelyezkedett Felsőgallán, ahol híveink zöme lakik s örömmel jelenti, hogy úgy a bányatisztviselők, valamint a ref. lelkész is szívesen fogadták őt s arra kér, hogy legalább 50 drb. magyar énekes könyvet s Kapi-íéle Chorál könyvet küldjünk neki. Arra kérem a mélyen tisztelt Egyházkerületi Közgyűlést, méltóztassék ezt a szükséges intézkedésemet jóváhagyólag tudomásul venni. Nagybörzsönyben f. évi május hó 31-én és junius 1-én taríoítam meg a kánonszerü egyházlátogatást. A nagybörzsönyi egyház keletkezési éve meg nem állapítható, csak annyit tudunk az ottani róm. kath. egyház birtokában lévő 1680-ik évben megkezdett kereszteiési anyakönyvbe bejegyzett okmányból, hogy 1702. előtt a község legnagyobb része evangélikus volt. Azonban Nagybörzsöny primáši birtok lévén, Kollonich érseksége idejében teljesen elpusztult. A II. József-féle türelmi rendelet kiadása után, mint annyi sok más evang. gyülekezet, a nagybörzsönyi is uj életre kelt, amennyiben 1784-ben lelkészt hivott meg, templomépitéshez fogott és azt 1785-ben már fel is szenteltette. Ettől az időtől fogva Nagybörzsöny német nyelvű evang. népe, bár sok megpróbáltatáson ment keresztül, él s mert szorgalmas és becsületes, vagyonosodik. Vallásosságát ősi hazájából hozta magával, a hazai földhöz való görcsös ragaszkodása itt fejlődött ki benne. Jól vezetett, rendes gyülekezet. A hivek szorgalmasan látogatják A tatabányai missiói manka, A nagybörzsönyi egyházlátogatás,