Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930
1930. október
41 mán a szigorlatokra készülő ifjaknak igen sokszor lévén alkalmuk szigorlataikat letenni, ez a körülmény azt eredményezte, hogy lelkészjelöltek egy tanév folyamán igen sokszor jelentkeznek lelkészi vizsgára, de sohasem olyan számmal, hogy a szabályzat értelmében az egyetemes lelkészvizsgáló bizottság összehívható lett volna, másfelől pedig a gyülekezetekben jelentkező szükség a felavatott segédlelkészek után erősen követelte, hogy a lelkészavatások ne szüneteljenek. Ezt a nehézséget a püspöki kar erre az évre vonatkozólag úgy oldotta meg, hogy felhatalmazta az egyes püspököket, hogy a jelentkező lelkészjelölteket avassák fel, azonban kötelezzék az illetőket, hogy az ez évi egyetemes gyűléssel egyidejűleg ülésező egyetemes lelkészvizsgáló bizottság előtt jelenjenek meg s a lelkészi vizsgát tegyék le. Ez lehet megoldás egy évre, azonban ilyennek hosszabb időre még sem fogadható el, mert van abban valami visszás, hogy a lelkészjelöltek vizsga néikül avattassanak fel és sokat árt a lelkészi vizsga komolyságának, ha az a felavatás után tehető le. Minthogy pedig — sajnos — azok az okok, amik miatt a lelkészi szeminárium most életbe nem léphetett, még a legközelebbi években is, talán még fokozott mértékben is fenn fognak állani: nézetem szerint leghelyesebb volna addig, amig a lelkészi szeminárium megkezdi működését, a régi kerületi lelkész vizsgáló bizottságokat feleleveníteni, de oly módon, hogy annak tagjai kerületenkint ugyanazok volnának, akik az illető kerületet képviselik az egyetemes lelkész vizsgáló bizottságban s ezeken kivül még a theológiai fakultás egy szaktanára. Nagy jelentőségűnek tartom az 1930. julius 1—4-íg a íheol. fakultás tanári kara áital Sopronban rendezett theológiai konferenciát, amely egyike a leglátogatottabbaknak volt az ujabb időben, úgy hogy még a negyedik napon is a záró istentiszteleten, amelyet én tartottam meg, igen szép számmal jelentek meg a magas szivonalu konferencia iránt érdeklődők. Úgy theológiai tudományos szempontból, mint egyházi gyakorlati érdekből kívánatos volna ezeknek a konferenciáknak az állandósítása a művelt világi elemnek az eddiginél nagyobb bevonásával. Ezzel áttérek azokra a dolgokra, amelyek kizárólag a mi egyházkerületünket illetik s kezdem a személyi ügyekkel. Az elmúlt közigazgatási esztendő nem műit el anélkül, hogy a halál gyászangyala érzékeny veszteséggel ne sújtott volna. F. évi augusztus hó 19-én adta vissza nemes lelkét teremtőjének Rákóczy István ny. főispán, nógrádi egyházmegyei másodfelügyelő. Azok közül való volt, kik a szülői házból hozott mély vallásos érzésekkel és hittel telitett szívvel futják meg földi pályájukat. Elhunyta nagy vesztesége nemcsak egyházkerületünknek, hanem egyetemes egyházunknak is. Az utóbbi időben főleg, mint a zsinati előkészítő bizottságnak a tagja fejtett ki figyelemre méltó munkásságot, szűkebb hazájában, a nógrádi egyházmegyében pedig az 0. F. B. által az egyházmegyének, mint nagyobb egyházi közületnek juttatott lóci birtok ügyeinek a rendezésével és éveken keresztül tartó nagy szakértelemmel és fáradhatatlan buzgósággal végzett kezeléÄ theologiai konferencia. Részvét Rákóczy István elhányta felett.
