Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930

1930. október

29 zénk, az ő tiszteletüktől is körülövezeíten, mindhármuknak volt egyházi elnöktársa, kerületünknek hosszú évtizedeken át volt kitűnő, bölcs, tudós egyházi vezére, dr. Baltik Frigyes püspök. Az ő emléke előtt is nem a szokás előírta kötelességből, de igaz és mély meggyőződésből hajtom meg fejemet, reámutatva arra, hogy az ő személyében is perdöntő ta­núnk van arra, hogy Szent István egységes birodalmának idegen ajkú fiai is a magyar állameszméhez való hűségben, a magyar haza szerete­tében versenyre keltek az Árpád-vezette ősök ivadékaival. Öt sem kí­mélte meg a gyanú, őt is magukénak hirdették idegen érdekek nem épen önzetlen szószólói, de élete és munkássága volt cáfolat erre és bizonyíték arra, hogy a magyar mindig türelmes volt a vele együttérző nemzetiségekkel szemben. A világi és egyházi legmagasabb méltóságok betöltésénél — hogy a ma használt kifejezéssel éljek — a kisebbség fiainak az érvényesülési lehetősége a tehetség arányában adatott meg és nem a vagyonuktól és otthonuktól való megfosztás és kiüldöztetés volt osztályrészük, mint ma az árulásuk jutalmául életrehivott mű-államokban, melyeket épen a ró­lunk gonoszul hirdetett rágalmak, melyek ma az ő részükről ami vére­inkkel szemben valóságok, juttattak ideig-óráig tartó élethez. Egyházkerületünk emlékükben idézett vezéreinek hithüsége, éber­sége, önzetlen honszerelme és áldozatos munkássága lesznek az irányt, utat mutatók számomra, hogy ne váljak méltatlan utóddá abban a tiszt­ben, amelybe az egyházkerület gyülekezeteinek osztatlan bizalma helye­zett, amely bizalomért, melyet kitüntetésnek, megtisztelőnek tartok, innen, most már erről a helyről és ebből az alkalomból is, mélységes köszö­netet mondok Az egyházkerület történetében páratlanul álló egységes, egyöntetű állásfoglalás az én igénytelen személyem mellett, ad különös, felbecsül­hetetlen értéket az én számomra és elkötelez gyarló erőimnek teljes egészükben való rendelkezésükre bocsátására. De a lefolyt választásban kifejezésre jutott egységes akarat kell, hogy innentúl jellemzője legyen munkásságunknak is, mert letiport, meg­tépett Hazánk, megrabolt egyetemes egyházunk, otthonából kiforgatott, megcsonkított egyházkerületünk érdekében újjáépítő, eredményes mun­kát csak abban az esetben fogunk tudni folytatni, hogyha erőink min­dig közös célok érdekében, mindig egységesen, egymásért és soha egy­más ellen, fognak érvényesülni. De ne csak ezt az egyházkerületet, ne csak egyetemes egyházun­kat, hanem az egész magyar protestantizmust hassa át az egységben rejlő erő öntudata, annak szükségességének felismerése. A magyar protestantizmus megértő és minden .próbát álló testvéri együttérzésére, több — kimondom — egységére, nem csak a magyar protestantizmus jövendőjének biztosítása érdekében van feltétlenül szük­ség, hanem nélkülözhetetlen, elmaradhatatlan az, a magyar feltámadás, fennmaradás érdekében is. Egyhangú válasz­tás — egységes akarat. Az egységben rejlő erő.

Next

/
Thumbnails
Contents