Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930. Rendkívüli közgyűlés
1930. március
16 az eltávozott vezér után egy lelkünk darabjaiból kötött koszorút, egy búcsúüzenetet: „Vezér! Te itt hagytál minket, de mi nem hagyunk el Téged! Mi utánad nézünk és — hogy mi is boldogok legyünk, hogy újra feltaláljunk — a szolgálat utján utánad megyünk!" Ámen. Szerető Istenünk! Jóságos Atyánk! Elhúnyt vezérről emlékezni, ... a szolgálat eszményének egy kidőlt bajnoka előtt zászlót hajtani gyűltünk össze e feltámadást hirdető tavaszi napon. És amikor az elment vezér távozó alakja után nézünk, első szavunk Hozzád! a hála szava. Hálát adunk Neked, hogy egyházunk és hazánk válságos időszakában olyan vezért állítottál kerületünk élére, aki egy egész élettel tett bizonyságot arról, hogy az egyetlen út, amelyen valaki naggyá lehet és másokat — egyházat, hazát, — is naggyá tehet — a szolgálat útja. Hálát adunk Neked, hogy lándori dr. Kéler Zoltán: a vezér, a szolga — ha talán rövidebb ideig is, mint ahogy szerettük és reméltük volna, de mégis a mienk volt: tudásával, hűségével, áldozatkészségével és törhetetlen akaratával — mienk volt, minket szolgált, minket gazdagított. De hála-fohászunk mellett halld és hallgasd meg esdő s könyörgő sóhajunkat is. A szolgát, ki oly hűséggel szolgálta itt lent a hazát, az egyházat, a szivet, az embert, akit a Te hívó szavad ébren és vigyázva talált — jutalmazd meg a hüszolga .jutalmával: az örök élet boldogságával. Elfáradt testének adj csendes pihenést a sírban, lelkének zavartalan örömet és lakozást a Te országodban ! Vigasztald meg azokat, akik benne mindenüket: a jó férjet és édesapát veszítették s akik méltón keseregnek, hogy lehullott fejüknek koronája. És vigasztalj meg minket: a vezért veszített egyházkerületet. Vigasztalj meg minket abban a gondolatban, hogy szolgálatos életének az emléke bennünket is annak a szolgálatnak az útjára vezet, amelyen mi is eljutunk ama boldog szolgák közé, akiket a Te hivó szavad ébren és vigyázva talált. Óh! hallgasd meg imánkat, — a Te szent Fiad érdeméből kérünk : Mi Atyánk !. . . Befejező ének: „Tiszteljétek öt sírjában" .. . (Dunántúli egyházközs. énekcskönyve 574. 5. vers.)
