Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930. Rendkívüli közgyűlés

1930. március

5 való soha meg nem feledkezéssel róvjuk le kegyeletünknek adóját. — Jeles szónokunk már ékes szavakkal és a földi igazság hűségével méltatta dr. Kéler Zoltán kerületi elhunyt felügyelőnknek soha el nem múló érdemeit s ha én az oly keveseknek megadatott kiváló lelki tulajdonságokról emlékezném meg, melyeknek ő oly sok oldalú részese volt, ismétlésekbe bocsátkoznám. — Annyit azonban ezen helyről meg kell állapitanom, hogy lándori dr. Kéler Zoltán a mi testületünkből, a felügyelők sorából küzdötte fel magát a diszes kerületi felügyelői méltóságba s ez a ténykörülmény a mi testületünknek büszkeségét képezi. Oda állítottam lándori dr. Kéler Zoltán személyét egyházkerületünk felügyelői testülete minden tagjának lelki szemei elé, vegyenek példát ő róla, tanulják meg az ő múltjából, mekkora tudással, milyen rátermettséggel, kimagasló munkaszeretettel kell jobb sorsra érdemült közegyházunk érdekeit szolgálni, tanuljuk meg tőle, hogy az elvállalt munkát szeretni kell, mert csak olyan munka éri el célját, olyan munka hozhat áldást, amely munkát végezni szeretjük. Lándori dr. Kéler Zoltán szivének utolsó dobbanásáig egyházáért munkálkodott, tette azt soha nem lankadó kitartással, tántoríthatatlan hithűséggel. Legyen azért az ő emlékezete közöttünk áldott, kinek emlékét mindendor kegyelettel őrizzük meg sziveinkben. Mélyen Tisztelt Kerületi Közgyűlés! A mi kerületi gyászos megemlékezésünk ezen mai napján, édes magyar hazánk egész vonalán országos gyászos istentiszteleteket tart. Történelmünk legnagyobb, legdicsőbb alakjának, a szabadság és függetlenség szellemi óriásának Magyarország volt Kormányzójának Kossuth Lajosnak halála évfordulója van ma s aki magyar él a világon, annak szivében ma felébred a népjogok apostola iránt a felmagasztaló kegyeletnek érzülete. Milliók és milliók mondásait, igazság megállapításait ismételném, ha én Kossuth Lajosnak történelmileg immár köztudatba jutott érdemeit akarnám méltatni. Azt azonban büszke önérzettel valljuk, hogy Kossuth Lajos nem csak édes magyar hazánk legnagyobbjainak volt tündöklő herosa, de evangelisált egyházunknak is szilárd, hűséges tagjaként jelentkezett. Ami kerületünket külön dicsőség is illeti, nekünk okunk van külön is büszkélkednünk, hiszen az 1848. XX. t.-c. magasztos szerzője, Kossuth Lajos, addig, míg százakra menő választókerületek bizalmát, a nagy szám kivetett, elhárította magától, készséggel elfogadta a Nógrádvármegyei Sámsonháza egyházközség felügyelői tisztségét, melyet bekövetkezett haláláig élénk érdeklődéssel töltött be. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! A szabadsági jogok, a népjogok lánglelkű apostolának Kossuth Lajosnak nagy szelleme előtt mutassuk be hódolatunkat s egy pillanatra álljunk fel helyeinkről. Legyen drága minden magyar szivében az Ö emlékezete!