Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1930. Rendkívüli közgyűlés
1930. március
Irányi Kamill emlékbeszéde. Kezdő ének: „Alii éltét úgy folytatja" ... (Dunántúli egyházk. énckeskönyve 594. 1—3 vers) Emlékbeszéd, melyet Irányi Kamill székesfehérvári lelkész mondott Lukács evangelioma 12. rész, 37. verse alapján: Gyászoló Gyülekezet! Keresztyén Testvéreim! Haldokolva feküdt ágyán Oldamur, a nagy avar fejedelem. Ágya körül megrendült szívvel nézték haláltusáját a vezérek, rabonbánok és Dalma: a nagy fejedelem leány-gyermeke. S mikor a halál csontújja már megzörgette az ablakot, mintegy jelezve, hogy a búcsú perce elkövetkezett, az agg fejedelem megszólalt s halk, szaggatott hangon beszélni kezdett: „Vezérek! Egy pillanat még és én más eget, más napot fogok meglátni. Gondoljatok rá, hogy egykor találkozni fogtok velem és én számon kérendem tőletek, amit rátok hagytam itt alant. Amott túl mindent feltalálunk: a napsugáros mezőt, a kedves rokonokat, az elválhatatlan kardot, a kedvenc paripát — csak a hazát, nem — sehol! Ez az élőknek marad! El ne feledjétek, hogy apáitok sírhalmait rejti a föld, kik ott pihennek a négyszögű kövek alatt, velők eltemetett kardjaik mellett. Legyetek egyesültek: az avar fajnak csak egy félelmetes ellensége van — saját maga. Ha győztök, tudjatok félni, ha vesztetek, tudjatok íemélni, a szerencse elhízottá, a balsors elcsüggedté ne tegyen benneteteket. Szeressetek mindent, ami szép, nagy és dicső — és azt, ami a legszebb, legnagyobb és legdicsőbb — a hazát... a legjobban!" E szavak után az agg avar fejedelem behunyta szemét s kezeit mellére téve — kiadta lelkét. Haldokló vezér végrendeletét hallgattuk mi is a dunáninneni ev. egyházkerület mult évben tartott legutolsó közgyűlésében. A vezér olt ült régi helyén az elnöki székben. Szemében a régi tűzzel, szorosan csukott ajkai körül a kemény és hajthatatlan akarat vonásaival. De mégsem úgy mint régen! Mert máskor ő maga, az ő ajka, de akkor már csak az ő lelke beszélt... De a lelke, az csakugyan a haldokló Oldamur szavaival beszélt. ... „ha szétnézünk, helyet találunk ugyan magunknak, amelyen kenyerünket megkeressük, helyet találunk ugyan, melyen munkáinkat elvégezhetjük, de a Hazát, a mi Hazánkat, a mi ezeréves édes Honunkat