Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1929

1929. szeptember

Í4 A ref. egyházhoz való viszonyunk. A speyeri protestáeió 400 éves évfordulója. 6, az úton jártak, aminthogy ez az út egyáltalán nem is vezet a „nagyságra". A túlon-túl való felekezetieskedés torzszülötte a „numerus clauzus' amelyet melegebb vérű katholikus atyánkfiai reánk is szeretnének vonatkoztatni. Jaj annak a nemzetnek, amelynél az államkormányzás feltételei nem az arravalóság és rátermettség, nem a tudás és kiváló lelkitulajdonok, hanem a valamelyik felekezethez való tartozás! Igyekezzünk erről a vezetőket meggyőzni, a vezetettekhez pedig legyünk mindenkor nyájasak és barátságosak, hogy az apostol szavai szerint, amíg lehetséges, mindenekkel békés egyetértésben éljünk. A ref. egyházhoz való viszonyunk hála Istennek állandóan jó. Kívánatosnak tartom, hogy a Közös Prot. Bizottság, a Magyar Prot. írod. Társaság, a Bethlen Clábor Szövetség, Ker. Ifj. Egyesületek Szövetsége, a Magyar Protestáns Sajtószövetség, együttmunkálkodásunknak ezen szervei, minél élénkebb tevékenységet fejtsenek ki, hogy így hovatovább mindig erősebb kapcsaivá váljanak összetartozandóságunknak. A két protestáns egyház összetartozandóságának elmélyítésére keresve sem lehetne kiválóbb alkalmat találni, mint a speyeri protestáeió 400 éves évfordulója, amelyet a kis Speyerben a világ protestánsai 1929 pünkösd ünnepén ültek meg fényes keretek között. A magyarországi protestánsok képviseletében a reformátusok részéről 17, az evangélikusok részéről 5 tagból álló küldöttség jelent meg Dr. Baltazár Dezső és Geduly Henrik püspökök vezetése alatt ezen a nagyszabású, hatásaiban és benyomásaiban páratlanul álló nagy világünnepélyen. Az ünnepségek az ú. n. Gedächtniskirche templomban, amely a világ protestánsainak adományaiból épült fel, egy óriási nagy teremben, amely más alkalmakkor is ilyen ünnepi célokra szolgál s a város egy nagy szabad terén folytak le. Dr. Baltazár Dezsőt s benne a magyarságot érte az a megtiszteltetés, hogy a főünnepen ő hirdette az igét, az említett ünnepi teremben mondta el Geduly Henrik, a magyarországi ev. egyetemes egyház nevében nagyhatású üdvözletét s a város szabad terén folytak le azok a nagy történeti felvonulások, amelyek a megfelelő, komoly, emelkedett hangulat keltésére annyira alkalmasak. A jelenvoltak általában alig találnak szavakat a látottak és hallottak feletti elragadtatásuk kifejezésére s különösen dicsérik egy fiatal erlangeni tanárnak, Althausnak az „evangélikus" és „protestáns" elnevezésre vonatkozó mélyenjáró fejtegetéseit. Mi, magyarországiak a nagy vallástörténeti évfordulónak 1929. április 21-én Jubilate vasárnapon szenteltünk ünnepet, még pedig úgy, hogy ahol református egyház is van, ott az összetartozandóság dokumentálására együtt rendezett ünnepélyekkel is ünnepeltünk. E tekintetben jó példával jártak elől a fővárosi református és evangélikus egyházak, amelyek nemcsak külön-külön istentiszteletet, hanem együtt rendezett ünnepélyeket is tartottak a nagy esemény emlékére. Adja Isten,