Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928
1928. augusztus
18 10. A takarékossági nap. Március 15-ike nemzeti ünnep. Egyházkerületi segély. sével. A nemzeti Öntudat nagyfokú elgyÖngülését mutatja, hogy ez ellen a szokatlan eljárás ellen sehol az illetékes helyeken nem hangzott el erélyes szó. Serédi Jusztinián lett az új esztergomi érsek, aki fiatalságát s férfikora egy részét Rómában töltötte. Esztergomi fiókegyházunk előkelő tagjaiból összeállított küldöttség útján üdvözölte az új hercegprímást, akinek egyénisége igen jó benyomást tett a küldöttség tagjaira. Ezen néhány orszá'gos esemény felemlítése után, amik mellett mi sem mehettünk el szótlanul, az alábbiakban rámutatok még egy-két kormányintézkedésre, amelyek — ha nem is egyforma mértékben — alkalmasak az egyház és állam közötti jó viszony igazolására. Kezdem az erre kevésbbé alkalmassal, az országos takarékossági nap elrendelésével s annak október 31-ikére való kitűzésével. Magának a takarékossági elvnek a szívekbe vésését szükségesnek tartjuk, erre igyekezünk magunk is, nemcsak a nyomor és Ínségért, amiben az ország lakosságának többsége sínylődik, hanem a szertelen pazarlásért is, amit némely gazdagok, sőt itt-ott a kevésbbé jómódúak is, az ország nagy kárára megengednek maguknak. De már annak október 31-ikére való kitűzését, a reformáció ünnepére semmiképpen sem helyeselhetjük. Hiszen az ilyen országos akciónak főleg az kölcsönöz erőt, emeli hatását, hogy egy és ugyanazon időben megy végbe. Amikor a kultuszminiszter úr közli velünk ezt az intézkedést s megjegyzi, hogy ez nálunk a reformáció ünnepére való tekintettel aligha lesz lehetséges s felhív, hogy intézkedjünk, hogy ez a takarékossági nap a templomban egy más alkalommal, az iskolában pedig a következő tanítási napon tartassák meg, én egy bizonyos figyelmet látok, amelyet az a jó szándék vezet, hogy az állam és egyházunk közötti jó viszony fentartassék. Azonban magának a takarékossági napnak, valamint az egyház és állam közötti jó viszonynak is többet használt volna, ha nem október 31-ikére, hanem egy mindnyájunknak inkább megfelelő napra tüzetett volna ki. Ugyancsak az állam és egyház közötti jó viszony fentartásának bizonysága részünkről, hogy mély tisztelettel hajoltunk meg az 1927. évi XXXI. t.-c. előtt, amely március 15-ikét törvényileg is nemzeti ünneppé nyilvánította s a folyó évi február hó 13-án kelt 700/M. E. I. sz. miniszterelnöki leiratra a legnagyobb készséggel intézkedtünk, hogy ez a nap templomi istentisztelettel is ünnepeltessék meg. Minthogy azonban nálunk azoknak a napoknak megjelölése, amelyek templomi istentisztelettel ülendők meg, az országos zsinat hatáskörébe tartozik, nézetem szerint szükséges, hogy úgy az augusztus 20-iki, valamint a március 15-iki nemzeti ünnepek templomi istentiszteletekkel való megünneplése egyházi törvényhozással is alátámasztassék. Erre nézve jeletitésem végén határozati javaslatot is lesz szerencsém beterjeszteni. Végre ezen jó viszony elősegítésére szolgál az a hathatós anyagi segély, amelyben az elmúlt közigazgatási esztendőben is részesítette az állam egyházkerületünket. Befolyt ugyanis pótállamsegély az 1927. II.
