Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1928

1928. augusztus

12 Javasolom továbbá, hogy ezen 150 pengő újabb adomány a nemes adományozó viselő „kegyes alapítvány" tőkéjének gyarapítására fordíttíissck. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Amily nagy örömömre szolgált, hogy egyházkerületünk régi buzgó munkásait üdvözölhettem, fájdalommal kell megemlékeznem néhány lemondásról. Ugyanis kerületi törvényszékünk világi tagjai közül nagyméltóságú Baloghy György úr betegségére, méltóságos Krayzell Miklós úr pedig az általa felhozott, s általam teljes mértékben akceptált indokokra való hivatkozással, — amelyeket itt bővebben pertraktálni nem óhajtok, — tisztségükről lemondottak. I V i - .',••• t •< Tisztelettel javasolom, hogy kerületi törvényszékünk ezen két jeles tagjának lemondását sajnálattal tudomásul véve, buzgó munkálkodásukért köszönetünknek adjunk kifejezést, s egyben a megüresedett bírói tisztségekre a szükséges választást eszközöljük. Mély megdöbbenéssel és fájdalmas érzésekkel eltelve, bejelentem azt is, hogy Dr. Händel Béla, egyházkerületünk kimagasló munkása, kerületi ügyészi állásáról való lemondását 1928. évi március hó 22-én kelt s a főtisztelendő püspök úrnak megküldött levelével bejelentette. Én ezen lemondásról csak hetek multán nyertem értesülést és nyomban érintkezésbe léptem kerületi ügyészünkkel, hogy őt rábírjam lemondásának visszavonására. \ Értekezésem révén csak annyit tudtam elérni, hogy Dr. Händel Béla megígérte, hogy az általam közlötteket megfontolás tárgyává fogja tenni. Időközben a püspök úr őméltósága is igyekezett a kerületi ügyészt kiengesztelni és őt lemondásának visszavonására rábírni. Sajnos, ez mind eredménytelen maradt, s hosszabb idő lepergése után kerületi ügyészünk megírta nekem, hogy lemondásához — az őt ismételten ért méltatlanságok folytán, de elvi szempontokból is — ragaszkodni kénytelen. Én Dr. Händel Bélában — akinek buzgóságát és szakszerű működését a mélyen tisztelt Közgyűlés hosszú éveken át figyelemmel kísérhette •— a magyar erények és evangélikus értékek, nevezetesen az egyházi hűség megtestesülését, valamint az egyházjogi szaktudás kiváló képviselőjét ismertem fel, aki evangélikus igazságainknak mindenkor szószólója és védelmezője volt úgy felfelé, mint lefelé. Ennek tudatában pótolhatatlan veszteség érné egyházkerületünket, ha Dr. Händel Béla lemondását fenntartaná, s immáron a mélyen tisztelt Közgyűlés bölcsességén fordul meg, hogy Dr. Händel Bélát lemondásának visszavonására felkérje.