Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927

1927. szeptember

10 De még most is hiányoznak oly okmányok, amelyeket a komáromi fiókegyház lelkivezére nem nélkülözhet s amelyeknek kiadására a volt misszionárius — püspöki rendelkezés és utasítás hiányában — semmiféle hajlandóságot nem mutat. De nem folytatom tovább, mert az általam elmondottak illusztrálására ez is elég. Különösen hangsúlyozom azonban, hogy midőn mindezekről a mélyen tisztelt Közgyűlésnek jelentést teszek, távol áll tőlem az, hogy mélyen tisztelt elnöktársamat, a főtisztelendő Püspök Urat illessem bármiféle mulasztással, mert készséggel elismerem és tanúsítom, hogy mindaddig, amíg testiereje és egészsége engedte, magarészéről és sajátszemélyében minden lehetőt megtett, hogy egyházkerületünk ügyei szépen és ékesen folyjanak. De midőn a munkában való fáradozás megtörte, súlyosbítva az ismételt betegségek keserveivel, nem szentelhetett oly figyelmet bizonyos ügyek elintézésére, s a restanciában levők nyilvántartását sem eszközölhette, melyek egyébként az ő gondos körültekintését el nem kerülték volna. Egész természetes, hogy ezen sajnálatos és mindannyiunk által mélységes részvéttel kisért állapot beálltakor —, minthogy a püspöknek betegség esetén való törvényszerű helyetteséről az E. A. nem rendelkezik, mert annak 136. §-a csakis a püspöki hivatal megüresedése esetére tartalmaz intézkedést —, az elintézésre váró közigazgatási ügyek evidenciában tartásának és azok elintézésre való előkészítésének, a beérkezett hivatalos levelek elválaszolásának stb. stb. kötelessége arra háramlóit, akit az egyházalkotmány 140. §-a a püspök segítségére rendel. Folyik ebből az, hogy a mulasztás ódiuma kizárólag és teljes egészében ezt a hivatásos segítőtársat terheli. Tudom azt, hogy ezen megállapításaim talán némelyeknél nemtetszésre fognak találni, de felelős felügyelői állásom kötelességemmé teszi, hogy megtegyem ezt a szükségparancsolta közlést, mégha pillanatnyilag kedvezőtlen hangulatot idézek is vele elő. Én felismerve a helyzetet, magam részéről — az Egyház Alkotmány előírta kötelességemen felül is — mindent megtettem, amit — nehogy a kerület közigazgatása, teljesen megakadjon —, egyházkerületünk érdekében megtenni helyesnek és jónak véltem, — valamint a hozzám fordulóknak mindenkoron megadtam a kért választ s nem akadt senki, kinek ügyét fel nem karoltam volna. De minthogy sajnálattal tapasztalom azt is, hogy napról-napra nő azoknak a száma, akik könnyen veszik kötelességeiket, s még könnyebben túlteszik magukat a törvényeken és mások jogainak tiszteletbentartásán, egyházkerületünk elodázhatatlan feladatává válik, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel mindezeknek további elfajulását ellensúlyozza és a régi rendet helyreállítsa. El ne felejtsük, hogy a folyó esztendő augusztus hó 20-án a