Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1927

1927. szeptember

45 tag és Grenerczy Gyula máv. főintéző presbiter együttes előkészítő, 77, szervező munkáját illeti. Szép volt az erkölcsi siker mellett az anyagi eredmény is, amennyiben az a Nőegyletnek több mint 100 pengő tiszta bevételt juttatott saját pénztára javára. A Nőegylet elnökségén kívül, különösen a Majorovich nővérek buzgólkodtak a vallásos iratok, füzetek, bibliai képek terjesztése körül. A Luther Naptár válságba jutott helyzetének hallatára: 20 példányt adott el a lelkész. A Nőegylet buzgósága hozta össze az összeomlás óta az első Szilveszteresti istentisztelet ájtatos híveit is. A lelkes tanítványi nőknek nagy részük volt abban is, hogy a nagymérvű adóhátralék már kezd eltünedezni. A Nőegylet testületileg vett részt Surányi Ferenc apátplébános beriedikálási ünnepén, őszinte szívvel osztozva a róm. kath. egyház örömében, de őszinte szívvel osztozott a róm. kath. egyház nagy gyászában is, midőn a kath. Szociális Misszió elnökasszonyának, a köztisztelettől környezett Nagyasszonynak: Vetsey Edéné, vértesaljai Vértesy Sarolta ravatalára koszorút helyezett és testületileg kísérte a megdicsőültet] utolsó nyugvóhelyére. Augusztus 31-én a temetésen néma kézszorítással tolmácsolta a lelkész a gyülekezet részvétét a lesújtott férjnek, egyházközségünk felügyelőjének. Szeptember 11-én pedig az istentisztelet után, a Nőegylet és az egész gyülekezet színe előtt méltatta a lelkész Vetsey Edéné érdemeit és igyekezett vigasztalást nyújtani a gyászoló családnak. Legyenek áldottak e nemesszívű tanítványi nők, akiknek munkája megkötözi az inség zsarnok kezeit, akiknek ideálizmusa a vallásosság és nőiesség napsugarával osztja az élet zord fagyát, csillapítja a fájdalmat, megédesíti az elhagyottak sóhajtásait, megpihenteti a vérző kis gyermekszíveket. Legyenek áldottak! Aki elkezdette bennük a jó munkát : a Mindenható Isten végezze is el, szívük örömére s egyházi közéletünk föllendítésére! amelynek munkája, be kell vallanunk, amint általában mindenütt, úgy Komáromban is sivárabb képet nyújt! A hosszú, becsületes törekvés elmaradt sikere, sokszor csüggedést, elkedvetlenedést, sok keserű panaszt váltott ki a szívekből: szemben a többi helybeli egyházközségek nagyarányú előhaladásával. Mostoha helyzetünk sokszor próbára tette a vezetők erejét. Isten gondviselésszerű műve volt az, hogy a lelkész 1927 március havában, gyülekezetünk patrónusa, Lándori Dr. Kéler Zoltán ker. felügyelő segítségével napfényre tudta hozni az 1924. évi december havában megjelent 88,977 számú VKM. rendeletet, melyben a miniszter az anyásítást helyezi kilátásba, ha az egyházközség a rendeletben körülírt föltételeknek és követelményeknek megfelel. A kerületi felügyelő egyházunk iránt tanúsított támogató jóindulatáért, a májusi közgyűlésében hálás köszönetének egyhangú lelkesedéssel adott kifejezést hálás egyházközségünk.