Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926
1926. augusztus
10 1. A kerületi ingatlan célvagyon jellege. • Végül tisztelettel bejelentem, hogy 1926. évi május hó 21-én lett részemre kézbesítve az OFB-nak 19039/1926. számú és az 1926. évi május hó6-ik napján tartott tanácsülésében kelt az a végzése, amely megállapítja, hogy az 1925. évi április hó 21-én kelt 30986/1924. számú és az 1926. évi február hó 16-án kelt 33363/1925. szám alatt hozott ítéletekben a Dunáninneni ág. hitv. evangélikus egyházkerület részére történt juttatásnál az, hogy ezek a juttatások „püspöki javadalom céljára" történtek, — tollban maradt, s ennélfogva az OFB elrendelte, hogy mindkét ítéletbe az, hogy a juttatás „püspöki javadalom céljára" történt, pótlólag kiigazitáskép beszúrassék. Mindez pedig „hivatalos jelentés" alapján történt. A történeti hűség okából megállapítom, hogy ez a hivatalos jelentés az OFB-nál 1926. évi május hó 3 ári lett iktatva, tehát a jogügyi és pénzügyi bizottságunk ülését megelőzőleg egy nappal és rendkivüli közgyűlésünket megelőzőleg két nappal, továbbá, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr 33043/1926. számú intézvénye, melyet a ft. Püspök úrnak azon előterjesztett kérdésére, „hogy az egyházkerületnek juttatott mintegy 400 kat. hold földbirtok rendeltetése meghatározott célú-e, illetőleg a jövedelem mely meghatározott célra fordítandó", válaszkép adott 1926. évi május hó 4-én kelt, s ugyanaznap lett a kérdésttevőnek kézbesítve. Méltóztatnak tudni azt is, hogy rendkívüli közgyűlésünk ezen földjuttatások jogi természetével részletesen, foglalkozott, s hogy 1926. évi május 5-én egyházkerületünk állást foglalt és ebben a kérdésben határozatokat hozott. S íme már a következő napon, vagyis 1926. évi május hó 6-án az OFB meghozta a fentebb ismertetett és az ítéletek kiigazítását tárgyazó végzését. Ha ezeket a határnapokat egymás mellé állítjuk, elmondhatjuk Ciceróval: „Roma deliberante, Saguntum perit". Arról nem is akarok szólni, hogy az ítéleteknek ez a „iollbanmaradás" címén eszközölt kiigazítása, amely az alapítélet meghozatalát követőleg több mint egy év multán lett foganatosítva, méltán képezheti meditáció tárgyát, tekintettel arra, hogy az 1924. évi VII. t.-c. 27. §-a akkép rendelkezik, hogy a földbirtokpolitikai célokra rendelkezésre álló ingatlanokból az OFB „magasabb fokozatú egyházi közületeknek" céljaira is juttathat földbirtokot, miből okszerüleg csak arra lehet következtetni, hogy a törvényhozásnak, midőn a magasabb fokozatú egyházi közületekről gondoskodni kívánt, nem volt és nem is lehetett más célja, mint az, hogy a „magasabb fokozatú egyházi közületek" ezekből az intézményes juttatások jövedelmeiből fedezhessék nagy összegre rugó közigazgatási költségeiket, segélyezhessék a kerületi humanitárius és karitatív intézményeket, egyszóval alapot kapjanak mindazokra, amelyek az egyház magasztos hivatásával kapcsolatosak. Megemlítem azt is, hogy egyházkerületünk képviseletében az OFB-hoz beadott összes beadványainkban a földhözjuttatást elsősorban
