Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926

1926. augusztus

III. Függelék. 83 ALAPÍTÓLEVÉL. Mindannyiunk észlelhette, hogy az elhalálozások tekintélyes hányadát oly betegségek idézik elő, amelyek a kellő időben való operatív beavatkozás mellett gyógyíthatók és a beteg az életnek megmenthető lenne. Ezt bizonyítja az orvosok által nagy gonddal vezetett statisztika is. Az operatív orvosi segítségnek kellő időben és kellő helyen való igénybevételét azonban a mai idők sanyarúsága gyakran lehetetlenné teszi, mert a szegény beteg, anyagiak hiányában, vidékről nem tud olyan centrumba feljutni, ahol baját nagytudású és nagy gyakorlattal bíró orvosok vehetnék kezelés alá. Ily körülmények idézték elő, hogy a közelmúltban egyházkerületünk egyik nagyérdemű tisztviselője időelőtt fájdalmas halállal múlt ki. Tapasztalati tény, hogy egyházkerületünk szűk anyagi viszonyok között élő paróchusai, vagyis az egyházközségek élén álló és egyházközségi lelkészi hivatalt vezető lelkipásztorai, valamint érdemes tanítói karunk tagjai néha annyi készpénzzel sem rendelkeznek, hogy azon szomorú eset beálltakor, amikor sürgős operatív beavatkozást igénylő betegség támadja meg őket, Budapestre, vagy oly centrumba utazhassanak, ahol állami klinikán, vagy kellőleg felszerelt kórházban elsőrangú orvosi kezelésben és megbízható operatív beavatkozásban részesülhetnének. Kerületünk ilyen szegény, megbetegedett lelkészei és tanítói számára kívánom lehetővé tenni azt, hogy Budapestre, vagy egy más orvosegyetemi székhelyre való menetelük útiköltségei egy alapítvány kamataiból fedeztessenek. Ezen elhatározásomat megvalósítandó, egyidejűleg a dunáninneni ág. hitv. evangélikus egyházkerület pénztárába 7.000,000 K, azaz Hétmillió koronát fizettem be s ezen összegből örök alapítványt létesítek a következő rendeltetéssel: I. Az alapítvány címe: „GYORSSEGÉLY".