Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926

1926. augusztus

Jelentés az egyházkerületi lelkészi értekezletről. 82. (Dr. Cs.) Balogh István esperes jelentést tesz az egyházkerületi lelkészértekezlet 1926. évi augusztus hó 11-én megtartott üléséről, amely az alábbi két indítvánnyal fordul a kerületi közgyűlés elé: 1. Mondja ki a közgyűlés, hogy a zsinati tervezetben legfontosabb és egyházi életünkre nagyjelentőségű esperességi, egyházkerületi és egyetemes tanácsok (presbitériumok) megszervezését s egyházi kormányzatunk kereteibe való beillesztését az egyházi közigazgatás könynyebbé-, alaposabbá- és olcsóbbátétele szempontjából teljesen helyesnek tartja, örömmel üdvözli, megfelelőnek tartja az egyes tanácsok ügykörének a megállapítását is. Azonban azon tényben, hogy az egyházközségi, esperesi, kerületi, egyetemes tanácsok (presbitériumok) elnöki tisztét minden fokon a világi felügyelő töltse be és a lelkész, esperes, püspök ezen tanácsoknak csupán előadója legyen, egyházunk igazi szellemével és közéleti múltjával ellenkező, bizonyos kyriarchikus szellem térhódítását és túltengesét látja s ezért a tervezetnek ily alakban való törvényreemelését a leghatározottabban ellenzi. Az egyházközségi, esperesi, kerületi és egyetemes tanácsokkal az alsófokon meglevő s a történeti hagyományokkal annyira összeforrt s megszentelt ikerelnökség meghagyását javasolja, amely megoldás megóvja egyházi életünket mindkétirányú kilengéstől, egyrészt a kyriarchikus, de másrészt a nem kevésbbé fenyegető hyerarchikustól is. Nem helytálló ezen törvénytervezet passzusának az indokolása sem, hogy t. i. „ez nem háttérbeszorítása a lelkészi elemnek, hanem a tulajdonképeni hivatására való utalás". A lelkész, esperes, püspök az egyházi élet minden jelenségének legalaposabb és legközvetlenebb ismerője és felelős őre a Krisztustól nyert exmissió folytán, tehát igenis logikus következménye ennek az, hogy az egyházi kormányzatban a vezér szerepét töltse be. Ez felel meg hivatásának. Ha pedig az ikerelnökség a legrosszabb formája az elnökségnek, akkor logikátlan dolog annak a reprezentatív esperesi, kerületi plenáris üléseken való fenntartása is, mert elvégre mégis ezek a fórumok fognak ezentúl is a legfontosabb ügyekben dönteni. Ugyanígy homlokegyenest ellentétben áll a kerületi lelkészértekezlet álláspontjával a tervezetnek az a része, mely a szóbanlevő tanácsok üléseit nem nyíltaknak, hanem zártaknak nyilvánítja. A kerületi lelkészértekezlet pálcát tör a nyilt ülés mellett, mert a zárt ülés titkos jellege teljesen ellentétben áll a protestantizmus nyilt, egyenes, egyéni meggyőződését mindenki előtt világosan kifejtő, hitvalló szellemével s eddigi tanácskozási módjával. A legalsó fokon meglevő presbiteri ülések nyilvános jellege semmit sem ártott a tanácskozások menetének, miért is minden fokon nyíltaknak hagyandók meg ezen tanácsülések. A tanácsülések jegyzőkönyveinek nyilvánossátételére módot kell találni azáltal, hogy jegyzőkönyveik megfelelő példányban nyomassanak ki, vagy az egyházi lapokban alkalmas módon, főbb pontjaikban közöltessenek.