Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926
1926. augusztus
68 79. tett alapítványát 500 ezer koronával növelte. Csoda-e, hogy egyházközségünk nagylelkű patronusát tiszteli benne hálás szeretettel?! Az elnöknő ugyancsak 500 ezer koronát adott át a pénztári vagyon gyarapítására. A nőegylet a szószéket pótló asztal számára díszes terítőt készített; két virágvázát szerzett be. Gondoskodott offertóriumi tálcákról és elsőrendű törekvése lesz az, hogy az imaházat és paplakot építő gyülekezetnek nehéz helyzetében segítségül legyen. Az elmúlt tanévben a gyülekezetnek az elemi és polgári iskolában 30 növendéke volt, akik rendszeres vallásoktatásban és énektanításban részesültek. A missiós lelkész ezideig 9 istentiszteletet tartott. Egy alkalommal ifjúsági, egy más alkalommal gyámintézeti istentiszteletet is tartott. Úrvacsorát kétízben osztott. Egy alkalommal úrvacsorát osztott a családi hajlékban. Egy keresztelést is végzett. Ez alkalommal az egyetemes főtitkár Kuthy Dezső, az egyetemes felügyelő úr Őméltóságának jóváhagyása reményében, a gyülekezet számára egy keresztelőkannát és tálat küldött ajándékba. A nemes jócselekedet az egyházközség hálája mellett önmagában bírja jutalmát. A missiós lelkész püspök úr Őméltósága megbízásából június hó 13-án tartotta meg a vallástani vizsgát, melynek örvendetes eredményéről más helyen számol be. A Majorovich-nővérek 10 új énekeskönyvet ajándékoztak a gyülekezetnek, követésre méltó példát mutatva a nehéz viszonyok között. A missiós lelkész május hó 13-án résztvett a helybeli róm. kath. új leányiskola, zárda és kápolna felavatásán. Ez alkalommal közvetlen tapasztalta, hogy a róm. katholikus és református atyafiak a legmelegebb jóindulattal viselkednek egyházközségünk iránt s őszinte érdeklődéssel várják, mikor kerül sor a kultuszkormány beígért segélyének kiutalására, a gyülekezet építkezésének megkezdésére? Talán nem túlzott remény az immár, hogy a nagymérvű államsegélyekben részesült róm. katholikusok, reformátusok és izraeliták után evangélikus egyházunk is számíthat az előfeltételek valósítása után megígért 1 :4-hez arányló államsegélyre. Ezekután kérdem, hogy Komárom hazafias közönségének vallásfelekezeti különbség nélkül megnyilvánuló támogatásával szemben nem riasztó kontrasztot mutat-e fel az a másik szomorú tény, mely szerint evangélikus ember, éppen a gyülekezet volt missionáriusa gördít akadályokat a felügyelő egyházépítő munkája elé azzal, hogy a m. é. kerületi közgyűlés határozatának végrehajtásához nélkülözhetetlenül szükéges, „a püspök úr által helybenhagyott törzskönyvi lapokať 1 többszörös megkeresés után sem bocsátotta az elhagyott gyülekezet felügyelőjének rendelkezésére. Én e szomorú tényhez nem fűzök kommentárt, csupán az illetékes tényezők hathatós intézkedését kérem aziránt, hogy azok a törzslapok mielőbb rendeltetési helyükre jussanak! Minden támogatást megérdemel az a gyülekezet, amelynek erősödő hitéletét mutatja az a tény is, hogy míg az 1925. évben az offertórium 1 millió 200 ezerkor.
