Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926

1926. augusztus

76—77. Ercsi, Érd, Adony-Szabolcs. Tatabánya. i 64 76. Ercsi, Érd, Adony-Szabolcs. A lelkigondozás az anyaegyháztól való nagy távolság és szétszórtság miatt nagy, szinte kivihetetlen nehézségekbe ütközik. A lelkésznek egy külön napjába kerül akármelyiknek meglátogatása. A lelkész proponálja a missiói lelkészi állás szervezését, de a hívek, úgy látszik, erre nem is gondolnak, mert a jelentés szerint az ercsiek nem akarnak különválni a reformátusoktól s erre biztatást nyernek a köztük élő nyug. ev. theológiai dékántól is. Lehet, hogy így gondolkodnak a többi helyeken is, de elég körültekintők, hogy ezt nem nyilvánítják. Az 1913. évben kiadott egyetemes névtár adatai szerint a 4 szórványban az evangélikusok létszáma 170. Ekkora lélekszám mellett alig lehet várni az állami hozzájárulást a missiói lelkészi állás szervezéséhez. Itt alig van más út a cél felé, mint az anyaegyházbeli lelkésznek mód nyújtása szórványban élő híveinek minél többszöri meglátogatására. A közgyűlés a jelentést tudomásul veszi s a lelkészt a közigazgatási államsegélyből missiói célokra kihasított összegből segélyezésre ajánlja. 77. Tatabányán helyzetünk hovatovább kezd vigasztalanabbá válni. Az 1924. évben az ev. tankötelesek száma felül volt a 200-on, ez évben pedig alul a 150-en. Igaz, hogy a bánya lakossága folyton változik, de ekkora eltolódás csupán ebből nem magyarázható, hanem fő oka bizonyosan abban rejlik, hogy a másik két szervezett egyház vígan szedi híveinktől a reverzálisokat és a munkája a ref. egyháznak azzal is meg van könynyítve, hogy az ev. hívek a bányatársaság által a ref. lelkész gondozása alá vannak adva. S úgy látszik, legalább a tankötelesek számában beállott nagy esés arra enged következtetni, hogy a mostani ref. lelkész e téren nagyobb erőt fejt ki elődénél, aki természeténél fogva is a megértés és testvéries viszony alapján állott. Tatabánya az 1896. évi beosztás szerint Oroszlány szórványakép van felvéve; de oda az oroszlányi lelkész csak temetni ment ki néhányszor, amidőn Oroszlányról Tatabányára került családokban előfordult gyászeset alkalmával a gyászoló felek kivitették. Ev. istentiszteletet egyszer akart ott tartani, de nem engedték be a ref., illetve közös protestáns imaházba. A minisztertől is hiába kérnénk Tatabányára egy ev. hitoktató beállítását, mert a bányatársulat nem adna neki lakást, mivel nem az ő megbízottja. A társulat pedig nem szervezi az ev. lelkészi állást, mert pénzébe kerülne. Az egyetemes felügyelő Úr Őméltósága közbenjárására kimondta ugyan a társulat, hogy a hívek kívánságára kész az ev. lelkészi állást szervezni, de titkon talán épen az ellene munkálódók által azon dolgozik, hogy az ev. munkások ezt ne kívánják, ijeszthetik őket olyasféle állításokkal, hogy a külön szervezkedés mégis csak költségükbe is kerül, ha másképen nem, imádságos és vallási tankönyvek beszerzése folytán.