Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1926. Rendkívüli közgyűlés
1926. május
12 1. föld, s így annak megváltási ára katasztrális holdankint circa 8.000,000—10.000,000 K-t fog kitenni. Vagyis ezen területért egyházkerületünknek circa nyolcszázmillió koronát, esetleg egymilliárd koronát keilend fizetnie, megjegyezve, hogy a megváltási teljes ár kiegyenlítéséig a már fentebb említett haszonbérösszeg is fizetendő, mely haszonbér abban az arányban csökken, amely arányban törlesztetik a megváltási árnak az összege. Méltóztatik a mélyen tisztelt Közgyűlésnek immáron látni, hogy ezen újabban juttatott földterület megváltási árának kérdésében is állást kell foglalnunk, nevezetesen abban az irányban, hogy a folyó évi május 15-én megtartandó helyszíni tárgyalás alkalmával egyházkerületünk milyen kijelentéseket tegyen, esetleg mily kötelezettséget vállalhasson, — avagy pedig a súlyos feltételekre való tekintetfel — ezen juttatásról lemondjon s annak foganatosításától elálljon. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Nagyon jól tudom és érzem, hogy nehéz kérdések eldöntése előtt állunk, s mindannyiunkat felelősség terheli abban a tekintetben, hogy minden egyes kérdés igazságosan és egyházkerületünk érdekeinek figyelembevételével nyerjen elintézést. Mindezekre való tekintettel engedtessék meg, hogy egyetemes egyházunk felejthetetlen nagynevű vezérének egy rég elhangzott, de örök igazságot hirdető megállapítását megismételhessem: „Az ember rendeltetése az igazság keresése és a tökéletesedésre való törekvés. A keresés fogalmában rejlik, hogy amit keresünk, azt nem bírjuk, amire törekszünk, azt nem értük el. Sem az igazság, sem a tökéletesség nem birtokunk, de mind a kettő előttünk áll, mint eszményi cél. Kétségtelen, hogy a keresést megkönnyíti, ha arra többen, egymást kölcsönösen támogatva vállalkoznak. Kölcsönös támogatással való keresése az igazságnak tanácskozásra vezet, ez adja meg a tanácskozó testületek alakulására a jogosultságot, a bölcseleti alapot, sőt szükségszerűséget. A tanácskozó testületek körében pedig annak a tudata, hogy ámbár mindnyájan keressük az igazságot, de egyikünk sem bírja azt teljesen, — szükségképen kölcsönös méltányosságra és türelemre kell,, hogy késztessen. Éreznünk kell, hogy ámbár a cél egy, de az utak és módok annak megközelítésére különbözők lehetnek. Nem szabad megfeledkeznünk emberi gyarlóságunkról és éreznünk kell, milyen nehéz az eszményi tökéletességnek megközelítése. Tiszteletben kell tartanunk mások törekvéseit, akik talán más úton törekszenek ugyanazon cél felé." Én felejthetetlen vezérünk ezen kijelentésére visszaemlékezve, s az abban foglaltakat a mélyen tisztelt Közgyűlés minden egyes tagjának figyelmébe ajánlva, kérem, hogy mindezek irányítsák mai tanácskozá-