Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1925

1925. augusztus

18 8. 15. Mult év augusztus 17-ike örömnapja volt a kisíerenye-pásztói missziói egyháznak. Ezen a napon iktattam hivatalába Limbacher Zoltánt, a missziói egyház első lelkészét a nógrádi egyházmegye elnökségének jelenlétében és részvételével felemelő érzelmek között, amik közül kétségkívül a legértékesebbek voltak s a jövőre vonatkozólag a legtöbbet igérők az újonnan szervezeti missziói egyház híveinek mély meghatottsága s a más vallású polgártársak részéről is megnyilvánult meleg érdeklődés. Ezzel a kisterenye-pásztói missziói egyház megalakult. Azonban amig megerősödik, még gondját kell viselnünk, támogatnunk. Az állam ugyanis a minimális lelkészi fizetésnek csak a felét, tehát 8C0 aranykoronát biztosit évi segélyül, a másik felét, ugyancsak 800 aranykoronát magának az egyháznak, mint helyi javadalmat kell biztosítania, sőt olyan nyitatkozatot is kellett adnia, hogyha idővel emelkednék a minimális lelkészi fizetés, ennek a többletnek is a felét megadja a lelkésznek, mint helyi javadalmat. Ezért szorul még egyelőre segélyre ez a missziói egyház, ezért részesítjük ez évben is jelentékeny segélyben a Baldácsy-alapitványból. A komárom-tatatóvárosi-esztergomi missziói egyház megszervezése dolgában tárgyaltam Petri államtitkár úrral s amikor kijelentette, hogy aktára van szüksége, minden késedelem nélkül felterjesztéssel éltem ez ügyben. Hogy a tárgyalás fonala egyelőre megszakadt, ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a székhely tekintetében ellentét támadt Komáromújváros és Tatatóváros között. Ebben az elég nehéz kérdésben a mai kerületi közgyűlés lesz hivatva dönteni. A missziót különben az elmúlt közigazgatási esztendőben is dr. Kovács Sándor egyetemi tanár úr gondozta, pusztán belső lelki indításokból, mindegyik helyen többször tartott istentiszteletet, mindenütt szervezte az egyházközséget, választatott egyházi tisztviselőket s egyháztanácsot. Tatabányán nem javult a helyzet s azt hiszem addig nem is fog, mig a tatatóvárosi missziói lelkész gondjai alá nem helyezhetjük tatabányai híveinket. A lapujtői tervbevett missziói egyházról, amely ez idő szerint a salgótarjáni egyház gondjai alá van helyezve, annyit jelenthetek, hogy a mult évben a Baldácsy-alapitványból kapott 10,000.000 K szeretetadomány annyira fellelkesítette a híveket, hogy nem riadva vissza a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem, azonnal hozzáfogtak templomuk alapos renoválásához, úgy, hogy már 1924. november 9-én a megújított s teljesen jókarba hozott templomot felszentelhettem s magasztos hivatásának újra átadhattam. 16. De, hogy a többi templomszentelésekről is megemlékezzem, jelentem a mélyen tisztelt egyházkerületi Közgyűlésnek, hogy 1924. november 16-án szenteltem fel a herédi templomot, ami különösen báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő úr őméltósága s Prónay Géza őnagysága, helybeli földbirtokos úr áldozatkészségéből vált lehetségessé. Nagyban emelte a szép ünnepély fényét,