Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

7 1848. évi XX. törvény részleges végrehajtásának tekinti, minden fórum 1. előtt elismertessék és valóra váltassák. De nem szabad elfeledkeznünk lelkészeink és tanitókarunk érdekeinek istdpolásáról sem. A jó pap, mint az emberi lelkiismeret őre, az erkölcsös élet kalauza s a bűnök birája, nemcsak egyházunknak, hanem az államnak is legértékesebb tisztviselője, mert hitet és erkölcsöt óv. Viszont ha valamikor, ugy megcsonkított magyar hazánk jelenlegi helyzetében tudnunk és átéreznünk kell azt, hogy a gyermek jelenti a jövőt. A mai gyermekvilág: a jövő magyar társadalom. És ha a lelkiismeretes tanító a gondjaira bizott fiatalság erkölcsi érzékét, szivét és eszét a korai romlástól megóvja, ezzel az ország jövőjét, boldogulását és feltámadását szolgálja. Ilyen fiatalságot azonban csakis a megelégedett tanítói kar nevelhet és taníthat. Némely iskolát elékteleníti az erkölcsökben való erőtlenség, mert a fiatalságba nincs oly lelkierő belenevelve, mely őket kitartásra képesítené és az elernyedés és az elcsüggedés érzetét bennük lehetetlenné tenné. Mindezt a fiatalságba belenevelni csak alapos munkával lehet. Mindég azt tartottam, hogy a munka a siker forrása, de csak azon munkáé, amelyet nemcsak kötelességből, hanem örömmel és odaadással végez az ember. Az ország mai gazdasági helyzetében, amikor az állam a maga tisztviselői közül egymásután tízezreket kénytelen elbocsátani s ugyanezt teszik a magánvállalatok is, a középosztálynak és igy lelkészi és tanitói karunk megélhetési eszközeinek további hanyatlására is el kell készülve lennünk, annál is inkább, mert az ujabb felemelkedés kilátásai nagyon komorak és eszközei is csak nagyon szegényesek lehetnek. Pedig az idők folyamán ugy a lelkészi, mint a tanitói kar mindég több és több terhet és munkát vállalt magára, egyéb társadalmi rétegek pedig kevesebb suly alatt könnyebben fejlődhettek és fölébe helyezkedhettek a középosztálynak. Én teljesen át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy mily nagy nemzeti, egyházi, erkölcsi és gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy lelkészi és tanitói karunk tisztességes és gondtalan megélhetése biztosittassék. Hisz mi életerőtől duzzadó, istenfélő, vallásos s nemzeti érzéstől hevülő ifjúságot akarunk. Minden lehetőt meg kell adni a vallásos és nemzeti nevelés munkásainak, de ennek ellenében meg kell követelnünk tőlük, hogy istenfélelemre, nemzeti érzésre, családi erkölcsre, szorgalomra, szerénységre és munkára neveljék az ifjúságot. Ezért e helyről is arra kérem az egyes egyházközségek és egyházmegyék mélyen tisztelt felügyelőit és ügyészeit, hogy a lelkészkedő rendes