Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924

1924. augusztus

i 17 üdvözölni Őnagyságát ugy a magam, mint az egyházkerület részéről is 5. s kifejezést adni jókivánataimnak. Ugyancsak az elmúlt közigazgatási esztendő folyamán választatott meg újra esperesnek Balogh István és Wenk Károly hegyeshalmi lelkész s igy ez utóbbi 3 évi megszakítás után újra átvette a mosoni egyházmegye vezetését. Hitbuzgóságától és tetterejétől sokat vár az egyházkerület. Továbbá megválasztatott újra egyházmegyei másodfelügyelőnek lándori dr. Kéler Bertalan, alesperesnek pedig Podhradszky János tordasi lelkész. Ugy az újra, mint az újonnan megválasztottakat szívélyesen üdvözlöm s Istennek bő áldását kérem az egyház szolgálatában végzendő munkájukra! 16. Az újonnan megválasztottaktól térjünk most azokhoz, akik már letették a munka eszközeit, nyugalomba vonultak. A nyugdijasokról való megfelelő gondoskodás az élet igazságához, a végzett munka megbecsüléséhez tartozik. Bármely testület vagy szervezet akkor gondoskodik a legjobban a maga jövőjéről, ha biztosítja munkás tagjainak az illő megélhetést öreg napjaikra. Ilyes, vagy ehhez hasonló gondolatok hathatták át- a mult évi egyetemes közgyűlés tagjait, amikor segítendő a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és árvák kétségbeejtő helyzetén, határozatilag kimondták, hogy 1924. január 1-től kezdődőleg az egyházak 60—40—20 kg. búzát, a lelkészek pedig 40, illetve 20 kg. búzát tartoznak nyugdijintézeti járulék fejében évente beszolgáltatni, a kerületi elnökségek által megállapított teherbíró képességüknek arányában. Ugy tudom, hogy a nyugdíjintézet vezetősége a lelkészek részéről befizetendő 40 és 20 kg. buza ellenértékét az illetők 3%-os nyugdíjjárulékának tekinti s ehhez képest csak kétféle nyugdíjjárulék s igy csupán kétféle nyugdíjigény is volna. Ily módon ez a kérdés helyesen, igazságosan meg nem oldható. Minden helyesen megszervezett nyugdíjintézetnél ennek a két elvnek kell érvényesülnie: 1. A tisztviselő évi fizetéséhez kell alkalmazkodnia a nyugdíjigénynek. 2. A nyugdíjigényhez kell alkalmazkodnia a nyugdíjjáruléknak. Az egyetemes közgyűlés által tervbe vett megoldási módnál a nyugdíjjárulék és a nyugdíjigény közötti szükséges összefüggés még csak elérhető, amennyiben a kisebb nyugdíjjárulék után kisebb lesz a nyugdíjigény is és kétszer akkora nyugdíjjárulék után kétszer akkora lesz a nyugdíjigény is. Azonban az első helyen emiitett szempont vagy elv, hogy t. i. a tisztviselő évi fizetéséhez kell alkalmazkodnia a nyugdíjigénynek, már semmiképen sem vihető keresztül, amennyiben a tervbe vett nyugdíjügyi rendezés a nagy eltéréseket mutató évi fizetés mellett is a nyugdíjigény szempontjából csupán két kategóriába osztja a lelkészeket s igy a különböző s rendkívüli nagy skálájú évi fizetéseket nem kiséri nyomon a megfelelő különböző nyugdíjigény. Ez a rendszer elfogadás, állandósítás esetén nagy igazságtalanságokra is vezetne. Pl. ennél a rendszernél elkérül, hetetlen, hogy két lelkész, akik fizetés tekintetében igen közel állanak 2