Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923

1923. szeptember

1. A gyűlés. 1. (H.) A közgyűlés tagjai szeptember 20-án, d. e. 729 órakor résztvettek az istentiszteleten, majd a városháza üléstermében gyülekezvén össze, a püspök imája után lándori dr. Kéler Zoltán kerületi felügyelő a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Méltóságos és főtisztelendő kerületi Közgyűlés! Az Isten, akinek szent ügyét munkáljuk, nemcsak a példázatbeli szolgáknak adott tálentumokat, hanem nekünk is, akik törhetetlen hűséggel álljuk körül az Ő szent Fia evangéliumának oltárát. Amikor most ismét együtt vagyunk, hogy számot adjunk egymásnak, miként sáfárkodtunk a reánk bízottakkal az elmúlt esztendőben, akkor, — nem tagadhatjuk — hogy igen vegyes érzelmek töltik el mindnyájunk lelkét! Vájjon mernénk-e határozott választ adni arra a kérdésre, hogy jobbak lettünk-e mi emberek? Jobbá lett-e édes hazánk sorsa, közegyházunk állapota, társadalmunk nyugalma, a békesség, a gazdasági helyzet ? Ha mindezt kérdezzük, majdnem annak a példázatbeli tálentumot kapott utolsó szolgának a példája elevenedik ismét meg, aki nem használta fel a reábízott kincseket ugy, mint azt az Isten elvárhatta volna tőle. Azonban, ha az ujabb öt tálentumról nem is számolhatunk be, vizsgáljuk mégis, tényleg nem tettünk-e semmit? Igaz, még ma is, mint csonka kerület jöttünk össze, az ellenség bosszúja diktálta határok közé szorított magyar nemzetünk fiaiként. De ha még mindig igy is vagyunk, nem, nem veszítettük el a feltámadásba vetett hitünket és reményünket! Ezeket kell élesztenünk és ébren tartanunk, mert én is osztom és hirdetem egyházunk egyik legjobb és legnagyobb fiának azon megállapítását : „Az egyes emberre nézve a föltámadás reménye a vallásos hit vigasztalása. Nemzetekre nézve a föltámadás lehetősége a történelemnek példákkal igazolható, kétségbe nem vonható tanúsága." És ez a hit, ez a tanúság és a rendületlen bizalom az Isten örök igazságosságában adja ajkunkra ismét azt a tiltakozást, amit először az 1921. évi közgyűlésünkön kiáltottunk bele a nagy magyar éjszaka kietlen pusztájába, s ugyanazzal a rendületlen szilárdsággal hangoztatjuk most is, hogy: „Egyházkerületünk szétdarabolása, iskoláinknak idegen államba való beolvasztása ellen, mivelhogy ez nem a jog, hanem erőszak alapján történt olyan nép részéről, melynek az ősi magyar földhöz semmi jussa nincsen — a leghatározottabban tiltakozunk, azt jogosnak el nem ismerjük s magyar hazánk területi épségéért, iskoláink visszaszerzéséért minden erőnkkel küzdeni fogunk!"