Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1923. Rendkívüli közgyűlés

1923. január

26 A Gyámintézetet Méltóságod kerületéhez a multakban a rendesnél is még szorosabb kötelékek fűzték azáltal, hogy Méltóságod boldog emlékű elődjét, mint Gyámintézetünknek néhány éven át volt egyházi elnökét mi is a szó szoros értelmében a magunkénak vallhattuk Ugy érzem, ezen szoros kapcsolat feljogosít arra, hogy amidőn a Gyámintézet nevében tiszteletteljesen üdvözölném Méltóságodat, egyúttal azon reményemnek adjak kifejezést, hogy Méltóságod is kegyes lesz főpásztori hathatós támogatásában részesíteni egyházunk ezen emberbaráti intézményét. A Gyámintézet ezen üdvözletéhez legyen szabad Luther-társasági elnöki minőségemben egyházunk ezen irodalmi társaságának üdvözleteit is hozzáfűznöm, a magam részéről pedig Isten áldását kérve Méltóságod főpásztori működésére, intézményeinket ismételten szives jóindulatába ajánlom. A püspök válasza: Méltóságos Báró, egyet, gyámint. Elnök ur! Köszönöm a Gyámintézet központi vezetőségének, hogy engem beiktatásom alkalmából a magyarhoni e. e. e. Gyámintézet s annak alsóbb tagozatai nevében is üdvözölni szives volt. A Gyámintézet megalapítása óta egészen a legújabb időkig úgyszólván egyetlen belmissziói intézete volt egyházunknak. Tagadhatatlanul áldott munkát végezett, sok fájó sebet gyógyított be egyházunk testén, sok erőtelen egyházat segített hozzá templomhoz, iskolához, lelkészlakhoz s egyéb szükséges és hasznos egyházi középülethez. Mindenesetre nagyjelentőségüek ezek az anyagi segélyek, amiket a Gyámintézet nyújtani képes. En mégis ezen anyagi segélynél, ha nem is fontosabbnak, de legalább is vele egyenértékűnek tartom azt az erkölcsi tőkét, amelyet a gyámintézeti gyűjtéseknél hiterősités, az evangélikus öntudat erősítése és fejlesztése, az összetartozandóság és szolidaritás érzetének felébresztése révén nyerünk. Ezért a Gyámintézet, tekintettel áldásos munkájára, minden körülmények között tovább is fenntartandó s hogy ezután is számbavehető segélyeket adhasson, tekintettel a változott viszonyokra, fejlesztendő. Nemkülönben hódoló tisztelettel fogadom a Luther-Társaság üdvözlését és jókivánatait. A Luther-Társaság régi társasága egyházunknak, de nehezen tud gyökeret verni. Okait nem kutatom, mert sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra. Nagy a reménységem, hogy a mostani vezetőség mellett prosperálni fog. A világi elnök ur őméltósága a legutóbbi ülésen, Salgótarjánban adta jelét nagy buzgóságának, nem közönséges irodalmi ismereteinek és rendkívüli készségének, amellyel a tollat forgatja; az egyházi elnök ur őméltósága régóta hivatásos iró, aki a hitélet titkainak csodálatos mélyére tud hatolni vagy törni a magasba, amint éppen céljai hozzák magukkal. Ilyen elnökség óriási propagativ erőt képvisel, de egymagában még ez sem elég, szükséges az egész egyház szívbeli megmozdulása és érdeklődése a Luther-Társaság iránt, hogy felvirágozzék. A magam részéről a legnagyobb készséggel ajánlom fel csekély erőmet ugy a Gyámintézet, mint a Luther-Társaság céljainak előmozpitására.