Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1922

1922. augusztus

\ 69 Az Isten titkainak sáfárságában eltöltött hűséges élet múlhatatlan érdemeit emlékezetünkben felújító kegyeletes, sokszor könnyekig megható beszédek elhangzása után, a városi polgári dalárda intonálása mellett, a temetői közönség fájó, vágyó hangon elénekelte a Himnuszt, a szép magyar imádságot s a halottak csendes birodalmában szálltakszálltak a hangok felfelé a magasba, ahonnan elterjedtek mindegyik égtáj felé s talán elhatottak a felénk vágyakozva tekintő elszakított testvérekhez s hirülvitték nekik, hogy midőn vig esztendő ránk elhozásáért esedeztünk, hozzájuk sietett gondolatunk, hirül vitték, hogy él bennünk a hit, bizakodik a remény, hogy újra eggyé lesz Magyarország régi népe, amikor a Kárpátoktól le az Adriáig, a Lajta-hegység halmaitól a Gyergyói havasokig, hegyen-völgyön mindenütt, nem epekedve, de lelkesült örömök között, harsogva zendül meg ajkainkon az ének: „Isten áldd meg a magyart!" A Himnusz eléneklése után az ünneplő sokaság szép csendben eloszlott s sziveikben mély megilletődéssel közülök sokan elmentek az ő házaikhoz, azzal a tudattal, hogy örökké igaz az írás szava: az igaznak emlékezete áldott; a kerületi közgyűlés tagjai pedig a városháza nagytermében gyülekeztek, hogy hivatásuk szerint munkálkodjanak a kerület s ev. anyaszentegyházunk javán, felvirágzásán, amire a megdicsőült főpásztor életével elévülhetetlen példát adott. Összeállította: Balogh István ker. e. főjegyző.