Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1921

1921. szeptember

10 1. idejében minden jó és szép gondolat, minden érték innen került ki s ha nagyot, szépet, nemeset és nagylelkűt kellett cselekedni, főpásztorunk s a vezetése alatt álló egyház ezekben mindig előljárt. De megtisztelő és kitüntető ez a meghívás annál is inkább, mert hisz kerületünk legnagyobb egyházmegyéjéből, a nógrádi esperességből eredt, mely pedig az egyházi érdekek istápolásában, a hazaszeretet hirdetésében, minden szabadságmozgalom felkarolásában, de különösen veszély idején a kemény és önérzetes állásfoglalásban mindég előljárva példát mutatott. S hogy mindezek dacára ez alkalommal nem vettük igénybe a megtisztelő meghívást, hanem annak igénybevételét elhalasztottuk, okát abban leli, hogy Balassagyarmaton megtartandó közgyűlésünk keretében lehetetlenségnek tartjuk annak elmellőzését, hogy boldogult főpásztorunk hervadatlan érdemeire vissza ne emlékezzünk és végső nyugvóhelyét felkeresve, soha el nem múló hálánkat le ne rójjuk és ennek külsőleg is kifejezést ne adjunk. Igaz, hogy boldogult főpásztorunk egész életmunkájával már is maradandó emléket állított magának, de hogy az egyházkerület hálája külsőleg is megtestesüljön és ezen tényével magát is megbecsülje, meg kell ragadnunk az alkalmat arra, hogy a Balassagyarmaton tartandó közgyűlés keretében boldogemlékezetű főpásztorunknak méltó síremléket állítsunk. Hogy ezen emlék felállításához szükséges anyagi eszközöket gyűjtés útján összehozzuk és a síremléket el is készíthessük, időre van szükség. Ennek folytán az elnökség javaslata odairányúl, hogy a mélyen tisztelt közgyűlés vegye tudomásul a balassagyarmati nemes egyház szíves meghívását és határozza el, hogy azt akkor fogja igénybe venni, ha boldogemlékü dr. Baltik Frigyesnek síremlékét már felállította és az a kerületi közgyűlés keretében ünnepélyesen felavatható lesz. Ez az oka annak, hogy a tordasi egyház meghívását elfogadva, testvéri bizalommal jöttünk azon egyház körébe, mely hitéért üldözött s legtöbbnyire a felvidékről idemenekült nem magyar nyelvű szegény népből alakult, de idővel teljesen magyarrá lett s így idevonzott bennünket az a jó szellem is, mely Tordast a fejérkomáromi esperesség büszkeségévé tette. Itt minden alkotás a pásztor bölcsességéről, gondos vezetéséről, az egyházhívők szorgalmáról és hitbúzgóságáról, valamint a nagylelkű helyi nagybirtokos jóságáról tesz tanúságot s mindezek az itteni megértést és együttérzést dicsérik. Kegyelettel léptük át a vendéglátó egyházközség határát, mert egykori lelkésze, néhai Jankó Dánieltől indult ki az a gondolat, mely egyik fontos intézményünk, a „Luther Társaság" megalapítására vezetettLegyen áldott emlékezete! i