Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1921

1921. szeptember

4 < 1. . 2. A fejérkomáromi egyházmegyéből megbízólevéllel: Belák Géza, lándori dr. Kéler Bertalan; jkvi kivonattal: Kótsch Mihály, Kövesi Béla, Magyar Géza, Gáncs Aladár, Podhradsžky János, Nagy Lajos, Piri Károly, Nagy László, Pöntör Béla, Ormosi Lajos, Kalmár László, Haás István. 3. A mosoni egyházmegyéből megbízólevéllel: Zimmermann János; jkvi kivonattal: IV. A tanítók képviseletében: Plutzer Károly. V. Számos vendég. A gyűlés. 1. (K.) A közgyűlés tagjai szeptember 7-én reggel 8 órakor az Isten házában gyülekezvén, meghallgatták Belicza András sziráki lelkész, nógrádi alesperesnek gondolatokban gazdag, magasszárnyalású szentbeszédét. Istentisztelet végeztével, a püspökhelyettes buzgó imája után lándori dr. Kéler Zoltán kerületi felügyelő a következő beszéddel nyitja meg a kerületi közgyűlést: Méltóságos és főtisztelendő kerületi közgyűlés! Ez ünnepélyes órában, amikor újból egybe gyülekeztünk, hogy az elmúlt egyházi közigazgatási esztendő eseményeit számba vegyük s a történtekről beszámoljunk, elsősorban mélységes fájdalommal kell megállapítanunk azt, hogy megcsonkított szerencsétlen magyar hazánkban, de megcsonkított kerületünkben is mindazon reménységek, amelyek lelkeinket még a múlt évi közgyűlés alkalmával eltöltötték, valóra nem váltak,—szenvedtünk tovább, de különösen szenvedtek az elcsatolt részen lakó hitsorsosaink. Reméltük, hogy a minden emberi és isteni jog ellen Párisban hozott halálos ítéletet nem fogják végrehajtani. Sajnos, ennek épp ellenkezője történt. Az a belső egység és érzés, melynek legutolsó közgyűlésünkön már is kifejezést adtunk, ezúttal is törhetetlenül él szíveinkben, s kötelességemnek tartom e helyről s ez alkalommal is kifejezésre juttatni azt, hogy elcsatolt, tőlünk erőszakkal elszakított magyar testvéreinkkel, hitsorsosainkkal együtt érezünk, az ő fájdalmuk a mi fájdalmunk, az ő örömük a miénk is s így minden igyekezetünk a jövőben is odairányul, hogy a világot meggyőzzük, hogy a trianoni úgynevezett „békemű" a legnagyobb igazságtalanság volt, amely megváltoztatást, igazságos reparációt és a régi állapot visszaállítását követeli. El kell ennek következni, mert az igazság kitör és eget kér! Lehetséges, hogy igazságunk elérése még hosszú időt fog igénybe venni, de míg azt meg nem kapjuk, tiltakozásunk állandó marad. Ennek okából tisztelettel javasolom, hogy múlt évi közgyűlésünk jegyzőkönyvének 70. pontja alatt hozott tiltakozó