Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1920

1920. október

36 16. Lelkészözvegyek rendkívüli államsegélye. Krman Lajosné 400 K, Scholtz Gyuláné 400 K, Lanstyák Lajosné 400 K, Petényi Györgyné 820 K, Gaál Mihályné 620 K, Sztolár Györgyné 940 K, Gáncs Jenőné 1560 K, Kolbenheyer Samuné 920 K, Ringbauer Gusztávné 421 K. Gyermeknevelési segélyek. Balogh István (1) 300 K, Belák Géza (1) 300 K, Horváth Sándor (2) 600 K, Zimmermann János (2) 600 K, Csővári Géza (3) 800 K, özv. Krman Lajosné (2) 600 K, Piri Károly (2) 600 K, Podhradszky János (1) 300 K, Kossaczky Mihály (1) 300 K, Mihalovics Samu (3) 900 K. Ezek után pedig magamat továbbra is a méltóságos és főtiszt, egyházker. gyűlés jóindulatába ajánlva, bezárom évi jelentésemet azon buzgó imádsággal: Isten óvja Isten áldja szép hazánkat, szeretett evang. anyaszentegyházunkat! A figyelemmel meghallgatott évi jelentésért a kerületi közgyűlés püspökhelyettes úrnak köszönetét fejezi ki s annak egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe való felvételét elrendeli. 14. (K.) A püspöki jelentéssel kapcsolatosan a kerületi közgyűlés őszintén átérzett fájdalmának ad kifejezést afelett, hogy az egyházkerület nagy része idegen megszállás alá került s a tőlünk erőszakosan elszakított testvéreinknek az idegen uralom alatt a szenvedések és elnyomatás keserű kenyere jutott osztályrészül. A kerületi közgyűlés mélyen átérzett fájdalmát csak azon törhetlen reménység enyhíti, hogy az erőszak felett diadalmaskodni fog az isteni igazság s sokat szenvedett testvéreink visszakerülnek azon keretek közé, ahol az együttélést évszázadok közös szenvedései és örömei szentelték meg! 15. (K.) Ugyanazon jelentés kapcsán a közgyűlés örömmel üdvözli a keresztyén világnézet és életfelfogásnak minden irányban érvényesülésre való törekvését. 16. (K.) Ugyancsak a püspöki jelentéssel kapcsolatosan a közgyűlés hálaérzéssel fogadja a püspökhelyettes úrnak az egyházkerület boldogult nagynevű főpásztoráról, Dr. Baltik Frigyes püspök úrról való megemlékezését. Fájdalommal hajlik meg amaz örök isteni végzés előtt, mely a boldogultat egyházkerületünk vezéri székéből elszólította. Hálával emlékezik meg halálában is arról a puritán lélekről, kötelességtudó jellemről, alázatos, hithű keresztyénről, aki nem a hangos beszéd, de a zajtalan, áldott munka embere volt, aki semmit sem akart tudni önmagáról, hanem csak Istenéről; arról, aki püspöki működése alatt