Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918

1918. augusztus

82 meg az Írásmagyarázónak az írás teljességéből merített buzdító és vigasztaló szavait. 5. Rdtz Vilmos értekezleti jegyző a felsőlövői theol. kurzuson szerzett benyomásairól és tapasztalatairól számolt be. Röviden ismer­tette a kurzus célját, az elhangzott előadások tartalmát és a közösségi érzés ápolásából fakadt áldást. Az elnök indítványára az ismertetés vagy külön füzetben, vagy pedig az egyházi sajtóban fog napvilágot látni. Pröhle Henrik alelnök indítványára kimondatott, hogy a többi előadások is hasonlóképen értékesíttessenek. Dr. Schmidt Károly J. indítványára elhatározza az értekezlet, hogy Beyer Teofil esperest a felsőlövői theol. kurzus fényes sikere alkalmából a legmelegebben üdvözli. 6. Adamis Gyula tábori lelkész „A katonák közt szerzett tábori lelkészi tapasztalatok micsoda kötelességeket rónak a lelkészekre a háború után" címmel igen értékes előadást tartott. Az egyháznak már most kell készülnie a háború utáni munkára. A katonák lelki világá­nak tanulmányozása nem lehet egyoldalú. Az ige az egyedüli hatalom, mely az összes harctereken diadalmaskodik, ez legyen a béke idejé­ben a mi legfőbb fegyverünk. Nagy szeretettel kell foglalkoznunk azokkal, akiknek hite összeroppant. E munkában is az ige a mi leg­főbb segédeszközünk. Az igének el kell jutnia a legtávolabbra eső diasporába is. Szembe kell szállnunk a mutatkozó erkölcsi defektu­sokkal is. A visszatérő hadifoglyokkal meg kell értetnünk, hogy az állami és társadalmi rend Isten akarata. Nagy gondot fognak okozni a rokkantak is. Erősítenünk kell híveink felekezeti öntudatát. A min­denre kiterjeszkedő előadás mély és buzdító hatást gyakorolt a lel­késztestvérekre. 7. Endreffy János felsőszelii lelkész, mint korreferens hang­súlyozta, hogy a mi munkánknak gyakorlatiasabbnak kell lenni. Rá­mutatott a szervezettség fontosságára és szükségességére. A békében referensre van szükségünk, aki a katonai hatósággal és az egyházi körökkel érintkezik. Igen kivánatos az ev. tábori püspökség szervezése is. Ha mi csak a nagy általánosságoknak vagyunk emberei, akkor a részletekben elbukunk. A háború utáni egyháznak ki kell nyitnia a templom ajtaját hétköznap is. A béke gondolatával nekünk protes­tánsoknak is foglalkoznunk kell. Az értekezlet nagy érdeklődéssel és köszönettel hallgatta az előadó fejtegetéseit. 8. Pröhle Henrik alelnök megköszönve a közreműködők segítsé­gét, arra kérte az értekezlet tagjait, hogy a jövőben nagyobb kész­séggel támogassák a tárgysor összeállítására vonatkozó munkájában. Szives figyelmébe ajánlja az érdeklődőknek a következő témákat: 1. A háborús tapasztalatok apologetikus jelentősége. 2. Micsoda intéz­ményekre és lelki mozzanatokra (szokásokra) támaszkodhatunk, ha közelebb akarjuk vinni az evangéliomot népünkhöz. 3. A vallástanítás kérdése. 4. A szórványok gondozásának kérdése. 9. Rdtz Vilmos jegyző egy pár szóval ismerteti a „Magyar Faj­egészségtani és Népesedéspolitikai Társaság", a „Magyarországi Kék­Kereszt Egyesületek Központi Bizottságának" és Wekerle Sándor magyar királyi belügyminiszternek a közegészségügy érdekében a püspöki hivatalhoz beterjesztett fölhívását. 10. Erre a kerületi gyámintézet tartotta meg rendes évi közgyű­lését, melynek berekesztése után a lelkészi értekezlet tagjai elénekel-

Next

/
Thumbnails
Contents