Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918. Rendkívüli közgyűlés

1918. május

5 és együttérzés mellett emlékezik meg arról, hogy e most másod- 1—2. izben végzett szomorú kötelességét ma az idők nehézsége s elhunyt kitűnő kerületi felügyelőnkön kivül más nagyjaink, köztük szintén kerületünk kimagasló oszlopának: Láng Lajos bárónak elvesztése és a püspök urunkat a közelmúltban ért kettős — mindnyájunkat mély részvéttel eltöltő — családi gyász, teszi még szomorúbbá, e rendkívüli közgyűlést megalakultnak jelenti ki és megnyitja. 3. (B.) A püspök ur mély meghatottság hangján a kegyeletes megemlékezés következő szavaival fordul a ker. gyűlés tagjaihoz: Méltóságos és főtisztelendő egyházkerületi Közgyűlés! 1913 évi május hó 7-én, a kerületi felügyelőt beiktató gyűlésünkön a szent irás ezen szavaival vezettem be hivatalába immár boldogult Beniczky Árpád egyházkerületi felügyelőnket: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, mint férfiak legyetek erősek, minden dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek" (I. Kor. 16., 13—14.) És ime rövid öt év múlva gyászistentiszteletre jöttünk össze, hogy ezen szeretve tisztelt felügyelőnknek porai felett valljuk : „az igaznak emlékezete áldott" Ezt teszem az egyházkerület nevében azon tanubizonyságtétellel, hogy a boldogult a beiktató szavakat teljesítette működésében hiven, mert ő hü őre volt Sionunk hegyén igazságainknak, jogainknak, intézményeinknek. Valódi felügyelő volt az Urnák mezején: az Apostol szavát magára és a hitsorsosokkal szemben kötelezőnek ismerte el, „vigyázzatok". Lelki öröme volt a szentírás ama kijelentésében: „Boldog, aki vigyáz". (Jelenés 16., 15.) Ezen vigyázói, felügyelői tiszt boldogította szivét körünkben ! A felügyelői tisztben, az egyházi hatósági kör három fokán, mint egyházközségi, egyházmegyei és egyházkerületi felügyelő, ifjú korától haláláig hiven működött. S miből merített erőt ezen szeretetteljes önzetlen működéséhez? Abból, amit az Apostol a vigyázóknak szivére kötött: „álljatok meg a hitben". A hit, a tiszta, evangeliumi élő hit volt az alap szivében, amelyen rendületlenül állott, atyái példáját követve, mert már a zsolnai zsinattól kezdve találkozunk a Beniczky családnak számos tagjával, akik megállottak a hitben s szem előtt tartották az apostoli intést: „mint férfiak legyetek erősek". Boldogult felügyelőnk is egész élete pályáján mint férfi erős volt és állhatatos ugy egyháza, mint a haza ügyeiben, meggyőződését mindig hiven követve, de itt is szem előtt