Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1917

1917. augusztus

5 3. (B.) A tanácskozás megkezdése előtt a püspök úr indít- 3—4váuyára 0 Felsége apostoli királyunk iránt táplált hédolatunk kifejezéseid a kerületi gyűlés 0 Felsége kabinetirodájába a következő táviratot küldötte: „Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk és Királyunk! A dunáninneni ágost. hitv. evang. egyházkerület császári és apostoli királyi Felséged trónralépése után tartott első közgyűléséből legmélyebb hódolattal közeledik Felséged legmagasabb trónjának zsámolyához, alázattal kérvén Felségedet, kegyeskedjék alattvalói hűségünk legalázatosabb tolmácsolását kegyelemben elfogadni, egyben a kegyelem Istenéhez fohászt emelünk, hogy Felségedet dicsőséges uralkodásában egyházunk, hazánk és összes hű népeinek boldogságára bőven áldja és oltalmazza. Pozsony, 1917. augusztus hó 24-én. Beniczky Árpácl, Dr. Baltik Frigyes, egyházkerületi felügyelő. püspök. E táviratra a gyűlés folyamán a következő válasz érkezett: " „0 császári és apostoli királyi Felsége élénk megelégedéssel fogadta a koronázása óta első ízben közgyűlésre egybegyűlt dunáninneni evangélikus egyházkerületnek Méltóságod és Elnöktársa. Beniczky Árpád egyházkerületi felügyelő úr O nagysága által tolmácsolt hódolatát és úgy ezért, mint az 0 Felsége dicsőséges uralkodásáért mondott imájáért a közgyűlésnek legkegyelmesebben szives köszönetét kifejezni méltóztatik. Legfelsőbb parancsra: báró Nagy." 4- (B.) Az egyházkerületi felügyelő úr a közgyűlést általános tetszésnyilatkozatok között a következő beszéddel nyitja meg: Méltóságos és főtisztelendő közgyűlés ! r Agyúk dörgése, csatazaj és jajszó remegteti meg a földet és tölti be a levegőt a harctereken még ma is e szörnyű világháború negyedik évében. Minden ágyúdörrenés megremegteti a mi sziveinket is, minden csatakiáltás átrengi a mi lelkünket és borzadva gondolunk ama rémes pusztításra, melyet e népek harca emberéletben, a nemzetek ifjúságának és férfierejének pnsztulásában, az erkölcsök elvadulásában, hosszú békés évek munkájának és sok nagy alkotásának rombolásában végzett és végez. Nem tagadhatjuk, hogy bizonyos tompultság és elfásultság kezd rajtunk erőt venni s csak az éltető remény