Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 2.
1913. május
14 Ugyebár, csakis őket követed ezen uj állásodban is, mindég Jézus nyomdokiban: hitedet megállód. Megállód cselekedeteidben, férfiasan. Az apostol is mondja tovább a mai leczkében: »ugv cselekedjetek mint férfiak.« Aki ezt mondta az egyház őreihez, maga is ugy cselekedett, mint Krisztus hű vitéze. Bizonyítja ezt bőven élete. És ezen férfias egyházi munkát minek is nevezi? Czélban futásnak, nem bizonytalanra harczolván, nem hiába vágván a levegőt. (11. Korinth. 9. 24—26.) És ezen harczban mint Krisztus hű vitéze minek volt alávetve ? Egyedül Krisztus törvényének; máskülönben az egyházban mindeneknek szolgája, hogy többeket nyerjen Krisztusnak s legyen velük része az evangéliomban. Emberi mód szerint nem harczolt, különbséget nem tett az egyházi szolgálatban zsidó és görög közt, pártember nem volt, ime a pártversengések ellen irta Korinthusba levelét, a lelki fegyverekre pedig utal szépen efezusi levelében. De ahol harczi tettekről van szó, ott a vitéznek erősnek kell lenni. Ezért is így folytatja Pál tovább az ő beszédét: »legyetek erősek.« Testi erősségről van itt szó? Nem. Pál könyörgött az Urnák, hogy testi erőtlensége tőle eltávozzék. S mi volt az Urnák felelete ? Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. (Korinth. II. lev. 12. fejez. 8—9. vers.) Tehát Krisztus kegyelmével jár az erő az egyházi munkában. Már Jézus intette tanítványait, mondván: nálam nélkül semmit nem cselekedhettek. (Ján. ev. 15., 5.) És maga Pál Apostol is, a midőn belső emberében már lakozott Krisztus hatalma, dicsekedett erőtlenségével mondván, mikor erőtelen vagyok, ugyanakkor erős vagyok (II. Korinth. 12., 9—10.) és akkor gyönyörködött a Krisztusért való szorongatásokban. Legyetek erősek: ezen apostoli szó, Krisztus kegyelmének a szava. Luther is hős énekét ezen kegyelmi szóval kezdi: »Erős várunk nekünk a mi Istenünk.« Szeretett atyámfia! Az egyház terén közös erőtlenségünkben, légy erős Isten kegyelme által a hű egyházi munkában. Nem emberi módon; ám az idők jelei ez idő szerint szomorú ábrázatot állítanak elénkbe, mondván, hogy a mi felekezetünk a legerőllenebb, mert a többi felekezetekkel szemben legtübbett veszít, úgy a kitérések által, valamint ahol a családban a gyermekek evangélikus vallásban való nevelésről lemondanak. Mit szólunk mind erről ? Itt az Urnák házában alázzuk meg magunkat az Ur előtt. Ne Ítéljünk, hogy a bajt minek nevezzük el: az emberi bölcsesség, a hitetlenség, a Korinthusi versengés, a laodiceai tétlenség, közöny okozza-e ezt. Ám legyünk erősek, mi erőtlenek, és az egyházi őri szolgálatot férfiasan végezzük. E téren bajtársam, elnöktársam lettél nekem szeretett atyámfia: iparkodjunk megmenteni a mi meghalni készül. Hogyan? Az Apostol zárószavával: »minden dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek.« A szeretetnek kötelékével, amely egyedül tökéletes, köti össze az Apostol az egyházi őri kötelességeket. A parancsot is szeretetben adja, tudván, hogy Urunk csak egy uj parancsolatot adott, a szeretetet. Erről az Apostol szép éneke mondja, hogy legnagyobb a szeretet, anélkül pedig lettünk mint a zengő érez és pengő czimbalom. (Korinth. I. lev. 13. fejez.) Szeretettel tehát legyenek minden dolgaink a legnehezebbek is. Testvérek vagyunk az egyházban. Az atyafiúi szeretetet mozdítjuk elő az egyház terén: bent és kint. Bent a béke megóvásában, kint a hitfelekezetek közli békének fenntartásával, főkép azon atyafiakkal, akiket velünk együtt, együttesen, még az ország törvénye is »a két felekezeten levő evangélikusoknak« nevezett el. És a mi egyházkerületünk, amelyről a múltnak viselt dolgai tanúskodnak, hogy a korinthusi versengések is gyakrabban fordultak elő, legyen a te kedves atyámfia, főőri szolgálatod alatt az Apostolnak kedves Filippije, ahol a szeretetnek gyönyörűsége, a szentléleknek társasága volt, ahol egy indulat, egy szerelem, egy érzelem, egy akarat volt; versengés pedig, hiábavaló dicsőség, saját hasznának keresése távol volt, s keresték amelyek Krisztus Jézuséi. (Filipp. 2.) Ez 'legyen szeretett atyámfia, a te munkaköröd köztünk. Isten áldjon, Isten téged segéljen. Amen.
