Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 2.

1913. május

21 nevében üdvözöljem. Teszem azt örömest, szivem teljes melegével s nagyrabecsüléssel igen tisztelt személye iránt. Hisz mi ennél a választásnál azon előnyös helyzetben voltunk, hogy nem kellett bizalmat előlegeznünk. Ismertük és tiszteltük mi Méltóságodat nemcsak mint egyházunk egyik derék fiát, ki egyházát melegen szereti, hanem mint annak egyik kimagasló alakját, ki mindenütt ott van, hol egyházunk javának előmozdításáról van szó, ki tanácskozmányainkban mindig tevékeny részt vesz s egyházáért áldoz is. Legyen tehát vezérünk s mi minden, az egyház és haza javát czélzó nyomdokait követni s működésében támogatni fogjuk. Ily működéshez kérjük Isten legbővebb áldását azon benső óhajjal, hogy a jó Isten soká éltesse! Dobrovits Mátyás felügyelő üdvözölte a pozsonyi egyház nevében, lelkes szavakban ajánlva a beiktatott felügyelőnek az egyetértés és testvéri szeretet ápolását összes híveink között. Dr. Kéter Zoltán a kerületi gyámintézet nevében: / Méltóságos Kerületi Felügyelő Ur! Kerületünk gyámintézetének képviseletében jelentünk meg s szerencsésnek érzem magam, hogy nekem jutott osztályrészül azon megtisztelő és kedves feladat, hogy Méltóságodat kerületi felügyelővé történt megválasztása alkalmából, kerületünk gyámintézete részéről üdvözölhetem. A változott viszonyok és átalakult érzések folytán manapság nehéz áliás a felügyelői tisztség s a vele járó munkakör, hasonlatos a tövisbozóthoz melynek csak tüskéi vannak, de levele és gyümölcse nincs. Fásult lelkek és taplós szivek korát éljük! Ma már egyházunkban is az önzetlenséget a gyanú kiséri, az önzést a hódolat bálványozza, a rosszakarat baráti szó köntösébe burkolódzik s a ragaszkodást az érdek váltja ki. Kétszeresen örülünk, hogy mindez Méltóságodat el nem kedvetlenítette, s az állás elfogadásában biztos zálogát tartjuk annak, hogy a fennforgó nehézségekkel megküzdeni s a felburjánzó erkölcsi dudvát kerületünk veteményes kertjéből kigyomlálni kész. Méltóságod évtizedeken át hű munkása volt magyar hazánknak, egyházunknak s engedelmes szolgája volt annak a felsőbb hatalomnak, amit kötelességnek nevezünk s mely felett csak egy hatalom székel az emberben: az igaz lelkiismeret. A lelkiismeret és kötelesség volt az iránytű, melyhez Méltóságod mindig alkalmazkodott. Meg vagyunk győződve, hogy ez az iránytű, sem a hatalom közelségétől, sem pedig annak esetleges rémílgetésétől soha, de soha helytelen irányba terelődni, vagy illetéktelen tényezők által befolyásoltatni nem fog. Méltóságod közéleti tevékenységét mindig szeretett magyar hazánk és egyházunk javára gyümölcsöztette. Ez a mult nyugtat meg minket, hogy Méltóságod a jövőben is minden olyan törekvéseknek, melyek szeretett magyar hazánk államiságának, nemzetünk egységének eszméjével ellentétbe jöhetnének, gátat fog vetni. Mindez harczokkal is fog járni, de legyen meggyőződve, hogy a megpróbáltatás nehéz óráiban mindazok, kik ezt becsületesen vallják, Méltóságod mellett hűségesen ki fognak tartani s rendületlenül segítségére lesznek. S a harczolók között ott lesz gyámintézetünk minden hűséges tagja. Gyámintézetünk a harczokhoz hozzá van szokva, mert a legnemesebb harczot folytatja. Harczol a szegénység ellen, egyházaink nyomorúsága ellen.