Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 2.
1913. május
13 Ezt elvárja tőled is a dunáninneni egyházkerület, a midőn felügyelői 7 # tisztét te reád ruházta. És mi most azért jöttünk Istennek házába, hogy téged ezen hivatalba iktassunk. Iktassunk pedig imával és igével, úgy amint azt egyházunk rendje kivánja. A szent igét ezen alkalomra találom Pál Apostolnak a Korint. irt I. kv. 16. fejez. 13., 14. versében, ahol olvassuk: »Vigyázzatok, álljatok meg a hitben; ugy cselekedjetek mint férfiak, legyetek erősek. Minden dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek.« Szeretett atyámfia ! Aki az egyház szolgálatába lép, azt ezen apostoli szavak irányíthatják, mikép kell az egyházi munkakörben eljárni. Az egyházi szolgálat őrszolgálat a Sión hegyén. »Vigyázzatok!« így szólította meg az Apostol a korinthusiakat a hozzájuk írt levelének végén. Hasonlón az efezusi egyháznak vezetőit is, amidőn tőlük elbúcsúzván, még némely utasításokkal látta el őket egyházi szolgálatukban. A mi egyházi alkotmányunk is a felügyelők hivatásánál követeli, hogy legyenek őrei és védői az egyház jogainak, érdekeinek, vagyonának; felügyeljenek, hogy az egyházi tisztviselők kötelességeikben híven eljárjanak; — szóval, a felügyelő jó rendre felügyel. Különben ezen felügyelői munkakört nem tartom szükségesnek előtted tovább részletezni, az Urban szeretett Atyámfia! Mert te fiatal korodtól kezdve máig hiven állottál és működtél az egyházközségi, s ezután az egyházmegyei felügyelői hivatalban, és az egyházi rendnek hű őre voltál. S mert voltál, ime az egyházak bizalma téged, a hű őrt, most magasabb felügyelői hivatásba meghívott. Teljesítsd itt is hiven magasztos hivatalodnak kötelességeit, s légy ezen uj munkakörben boldog. A Szent Lélek szava is mondja: »boldog a ki vigyáz«. (Jel. 16, 15.) Légy boldog, mert a hit az, amely az egyházi őri szolgálatban boldogít; azért is az apostol így folytatja beszédét: »álljatok meg a hitben«. Hitben van ez erő és vele az egyházi szolgálatra való képesség. Kitől jön ezen erő ? Önerőnkre az egyházban nem támaszkodhatunk. Már Lutherunk hősénekében adja ennek intő kifejezését. Isteni erőről van itt szó, amint tanít az Apostol, hogy a mi hitünk nem áll emberi bölcseségből, hanem isteni erőből. De mikép jön hozzánk ezen isteni erő? az ige hirdetéséből. így éled fel a szívnek hite, amelyből az igaz ember él, mert élő hit ez. A hivő ember kell, hogy ezen hitnek jelét adja. Az Apostol erről mondja, az ember szívvel hisz, szájjal pedig vallást tesz. Kiről? Apostol felel: az Ur Jézusról. Az ezen hitet vallók gyülekezete pedig az egyház, amely hitvallása által nyilvánítja jellegét s hitének tartalmát. Kell tehát, hogy aki tagja, főkép pedig aki egyháznak őre, hitvallásában vallja egyszersmind az egyháznak hitét. Magyarázzuk ezt tovább? Nem, ime a mi egyházunk, hitfelekezetünk nevében már is megtaláljuk magyarázatát. Egyházunk neve: »ágostai hitvallású evangélikus keresztény egyház« tehát: Krisztus követői vagyunk, az evangéliom alapján, azon hitvallás szerint, melyet a reformátió kezdetén vallottak atyáink Ágosta városában, szemben az emberi, az evangéliomtól eltérő intézményekkel a vallás terén. S hogy ezen hitvallás a szent Írással egyezik, arról tanúbizonyságot tettek még az ellenfélnek némely emberei is. Nekünk pedig hitvallásunknál más bizonyíték nem is kell, mert a mi hitünk zsinórmértéke egyedül a szent irás. Azért is atyáink példáját követve hiven állunk az evangéliom lobogója alatt, mondván az Apostollal: »nem szégyenlem Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére«. (Róm. 1, 16.) Az Urban szeretett atyámfia ! Ezen zászľó alatt hiven állottak, vallottak, küzdöttek, szenvedtek, győztek a te nemzetséged Istenben boldogult atyáid a reformátió hajnalától kezdve.
