Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 1.

1913. január

Karének: Áldásban lészen a derék emléke, A jók szivében lesz állandó széke; Nagy nevét a nép életén keresztül Őrizi szentül. Dicső munkái érczemlékül állnak, Hatalma nincsen azokon halálnak; S mig földön érdem tisztelői lésznek, El nem enyésznek! Mihályi Károly. Egyházi beszéd bold. LASZKÁRY GYULA, a dunáninneni ev. egyházkerület felügyelője emlékére rendezett gyászistentiszteleten Pozsonyban, 1913. január hó 22-én. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ámen. I. Kor. 15, 55—58. Hol vagyon halál a te diadalmad ? Hol vagyon koporsó a te fulánkod ? A halálnak pedig fulánkja a bűn, a bűnnek pedig ereje a törvény. De az Istennek legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért szerelmes atyámfiai, erősen és mozdíthatatlanul álljatok, bővölködvén mindenkor az Úrnak dolgában, mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. Gyászistentiszteletre gyülekeztünk egybe, keresztyén testvéreim. Gyászba borított bennünket a veszteség, amely Laszkáry Gyulának, az egyház hű munkásának elhunytával nemcsak egyházkerületünket, hanem egész magyarhoni evangelikus egyházunkat érte. Gyászunkat hirdeti az a csendes romhányi sírbolt, amelyben az elhunyt pihen. De istentiszteletre hív ez a szent hely, ahol az áhítat szárnyain a mulandóságból az Örökkévalóhoz emelkedünk s ahol az Örökkévaló kegyelmét közli velünk szent igéjében. Ide jöttünk gyászunkkal, hogy megszentelődjék és bár lesújt, áldás kútfejévé legyen számunkra. Gyász és istentisztelet a keresztyén ember lelkében nemcsak hogy összefér, sőt gyásza egyenesen Istenhez vezeti, mint a gyermeket, ki atyja keblére borul akkor is, ha keze sújtja. Ha az öröm óráján szinte önkéntelenül megcsendül a hang: »Áldjad én lelkem az Urat«, a bánat azt mondatja vele: »Jertek el, térjünk vissza az Úrhoz; mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket, megvert és beköti a mi sebeinket!« Beköti még a halálejtette sebeket is. Hiszen élő reménységet adott nekünk a Jézus Krisztus által, aki a halálon diadalmaskodott. Erre a reménységre támaszkodva mondjuk: Evangéliom népe, evangéliomi módon gyászold elhunyt jeleseidet!