Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912
1912. augusztus
10 egyházkerület szeretettel nyújt segédkezet s jár el ezen a téren a saját elhatározásából, minden jogi kötelezettség nélkül. A források azonban elégtelenek, az egyházközségek csak igen csekély kivétellel viselik a tehernek egy kis részét s az esperességek képtelenek e czimen hozzájárulást adni. Pedig a kerület áldozatkész tevékenysége nem fedezheti teljesen a szükségletet, annál kevésbé, mert az egyházegyetem e czélra adott segélye csekély, az állam részéről pedig a dolog még rendezés alatt áll s eddig ki nem elégítő: ingyen hitoktatókat pedig alig találunk. A tiszteletdíjak ugyan a lehetőséghez képest a kerület részéről emeltetnek, de a fuvarköltség, amihez az egyházközségek még saját gyermekeik érdekében sem járulnak hozzá; nagyon emészti kis álalányunkat és leszálllítja a tiszteletdíjakat. És ami a legszomorúbb, a hitoktatás kiadásainak következtében a szórványoknak istentiszteletekkel való ellátása forráshiány miatt szenved, mert az egyházközségek a missionáriusoknak még fuvart sem adnak s arról is a kerületnek kell gondoskodnia. Veszedelmes lejtőn állunk: a jog csonkílatlanul fennáll s maradjon is meg teljes autonómiája az egyházközségeknek, ámde a joggal együtt járjon a teherviselés is! Ily körülmények közt én újból hangsúlyozom: az állami dotátióért a döntő lépéseket minél előbb tegyük meg, hogy lelkészeink gyermekeik neveltetése czimén családi pótlékban részesülhessenek! A Bécsben tartandó istentiszteletek rendezése kivétetett az egyházkerület jog- és teherköreiből s azt az egyházegyetem vállalta magára. Az ügy végrehajtásával a pozsonyvárosi főesperes ügykezelése mellett a pozsonyvárosi lelkészi kar lett; megbízva. A még rendezés stádiumában álló magyar istentiszteleteket ezen lelkészi kar már el is látja; a tót istentiszteletek szervezése azonban — sajnos — még akadályokba ütközik. De térjünk át az év krónikájára: Nagy veszteség érte nemcsak a testvér bányai egyházkerületet, de az országos evang. egyházegyetemet is, hogy az érdemekben őszült, tevékeny, s egyházunk érdekét nemcsak hivatalos minőségben, de klassikus tollával is védő dr. Zsilinszky Mihály úr a bányai egyházkerületben viselt felügyelői méltóságáról lemondott. Egyházkerületünk nevében elbúcsúztam tőle a hálának és tiszteletnek szavaival. Áldott cselekedetei fennmaradnak közegyházunkban; emléke pedig legyen áldott! Hasonló veszteség érte a dunántúli egyházkerületet is. Aki szive teljes melegével buzgón működött és kerülete javára szeretetteljesen ismételten nagyobb összegeket áldozott, a köztiszteletben álló felügyelő Véssey Sándor váratlanul elhúnyt. Emlékét a közegyház terén kifejtett működésénél fogva mi is megőrizzük. Gyászba borult családjának és kerületének kerületünk nevében részvétünket tolmácsoltam. Az így megüresedett egyházkerületi felügyelői állások betöltése az illető kerületekben megtörtént.
