Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1912

1912. augusztus

8 nyelvére kell tekintettel lennünk . . . Egy lelkészi semináriumot kell alkotni. Tekintettel azonban a magyarhoni ev. egyházkerületek szegénységére s az egyházközségeknek e léren való tétlenségére, figyelembe véve a theologusok számát is, kivánatos s szükségeinknek megfelel, hogy a három theol. akadémiát egyesítsük és egy jól berendezett lelkészi semináriumot alkossunk. Szerintem ez lenne az 1917-ben tartandó reform, jubileumnak legszebb emlékműve! Azonban ne feledjük el s követeljük, amihez országos törvényeink alapján jogunk is van, hogy az állami egyetemek egyikén ág. hitv. ev. theol. facultás is állítlassék fel. Úgy a jogegyenlőség és viszonosság törvényben biztosított elve, mint evang. egyházunknak a reformátió óta fennálló praxisa, a lelkészek tudományos egyetemi kiképzése azt kivánja, hogy theologusaink az egyetemen a műveltség magasabb tudományos színvonalát ís elérhessék! íme itt van az alkalom, hogy a Pozsonyban létesítendő állami egyetemen evang. egyházunk theol. facultást is kapjon. Meg vagyok győződve, hogy ennek a főtiszt, egyh. ker. Közgyűlés is kifejezést fog adni! Tudom, hogy magyarhoni evang. egyházunk bármely egyházközsége, ahol egyetem van, szívesen látná a maga falai közt a theol. facultást. De theologusainkra nézve kivánatos, hogy ott pezsgő egyházi életet is találjanak, amit a pozsonyi ev. egyházközség kebelében az egyházi és tanintézeti szervezet és munka minden fokán hála Istennek, találnak is. Pozsony méltó helye úgy a theol. akadémiának, mint pedig az egyetemi facultásnak! De ha a lelkészképzésről kell hogy gondoskodjunk, a lelkészeknek állásukhoz mért gond nélküli megélhetéséről, illetve gyermekeik neveltetésének kérdéséről sem szabad megfeledkeznünk. Első sorban a lelkészeket választó, a híványt kiállító egyházaknak volna ez szent kötelessége! Vannak tiszteletreméltó kivételek, ahol a lelkészi fizetések újból rendeztettek, de az egyházakat visitáló püspökök a legjobban tudják, hogy bizony sok helyütt még a tolerantia idejében megállapított, de nem minden tételben biztosított javadalmazás a papiroson még ma is változatlanul fennáll. Az idők változtak. Úgy áll ma a dolog, hogy akadémikus műveltséggel bíró lelkészeink itt-ott az alsóbb rangfokozatban álló más rendű hivatalos személyzet fizetését is alig érik el, sőt javadalmazásban ma-holnap a tanítók alá kerülnek! Én őszintén mondva, első sorban a lelkészeket választó gyülekezeteket tartom hivatottaknak, hogy lelkészeik javadalmazását emeljék. Tehetik, mert a tanítók, az esperesség, az egyházkerület, az egyházegyetem fenntartásának terhe ma már nem nagyon, vagy egyáltalán nem is nyomja az egyházközségek vállait. De az országos törvények alapján az államtól is teljes joggal követelhetjük, hogy a lelkészek fizetésének ügyét rendezze. Azt hiszem, hogy a főtiszt, ker. Közgyűlés meg fogja tenni a kellő lépéseket, miszerint az állam részéről is végre-valahára a lelkészi fizetés rendezésének kérdése méltányosan megoldassák! Egyébként egyházunk sokoldalú szükségleteit tekintve, továbbá azon körülményt is, hogy legújabban a minisztérium az uj gör. kath. hajdudorogi püspökségnek állami dotátiót adott, a dolog természeténél